Az értékalapú részvény olyan tulajdonjogot megtestesítő értékpapír, amelynek piaci értékeltsége elmarad a vélt belső értékétől.
Értékalapú részvény jelentése
A kategóriába tartozó részvényekről elmondható, hogy értékeltségük alapján a piacinál magasabb ár lenne indokolt esetükben. Értékeltségekről általában olyan mutatószámok alapján beszélhetünk, mint a P/E vagy a P/B ráta, amelyek alacsony értékére többféle indok is létezhet. Az értékalapú befektetők ilyen alulértékelt részvényekbe fektetnek be, spekulálva arra, hogy azok a későbbiekben fundamentumaik által indokolt árszintre kerülnek.
Értékalapú részvény tulajdonságai
Értékalapúnak tekintjük azon részvényeket, melyek piaci értékeltsége elmarad azok vélt belső értékétől. Ebből következik, hogy egy részvény nem eleve elrendelve lesz értékalapú, hanem a piaci értékeltsége által. Elviekben tehát bármilyen részvény lehet értékalapú, amennyiben annak fundamentális értékeltsége magasabb árfolyamot indokolna, mint amit a piac áraz.
Ezzel együtt mégis több jellemző tulajdonság mentén el szoktak válni egymástól a növekedési, illetve az értékalapú részvényeket kibocsátó vállalatok. A két részvényvénycsoport kapcsolata bővebben kifejtésre került a 2020 őszén a HOLDBLOG-on megjelent Growth vs Value cikksorozatban.
A részvények különféle okokból lehetnek alacsony értékeltségi szinteken. Az eseteket fontos szétválasztani, illetve az egyedi részvények értékelése során hasznos lehet látni, hogy milyen okból értékeli őket alul a piac.
- Üzleti ciklusok: Bizonyos iparágak, illetve bizonyos vállalatok üzleti eredményességére kiemelten nagy hatással vannak az üzleti ciklusok. Például az árupiaci termékekhez kapcsolt részvényeknél gyakran előfordul, hogy a P/E mutatók csökkennek a ciklus tetején, mivel a piac számít rá, hogy a ciklus lefordul.
- Recesszió: Bizonyos iparágak, például a pénzügyi szektor esetében az átlagosnál nagyobb hatása lehet a gazdasági visszaesésnek. Recesszióban csökken a hitelezés, esetlegesen növekedhet a nem teljesítő hitelek aránya. Így a szektor eredményei romlanak, ami kihat a vállalatok értékeltségére.
- Rossz hír: Egy rossz hír jelentősen befolyásolhatja a vállalat jövőbeli kilátásait, ez pedig meglátszódik a részvényeinek értékeltségén is. Ettől függetlenül, ha egy befektető nem ért egyet a piaci konszenzussal és a hírnek kisebb jövőbeni befolyást tulajdonít, akkor az árfolyam csökkenése jó vételi lehetőséget biztosít számára.
- Piaci vakfolt: Ahhoz, hogy a piac megfelelően tudjon árazni egy vállalatot ismernie kell azt. Kisebb piaci kapitalizációjú, alacsonyabb kereskedési volumenű, esetleg elszigetelt piacokon működő vállalatokról sokszor nincs információja a befektetőknek. Az ilyen ismerethiányok sok esetben alacsonyabb értékeltséghez vezetnek.
Hogyan mérünk értékeltséget?
Az értékeltséget, illetve azt, hogy mi tekinthető ilyen módon értékalapú részvénynek bevett szokás mutatószámokkal meghatározni. Általánosan alkalmazott mutatónak tekinthető a P/E ráta, a P/B ráta, illetve az EPS mutató.
A P/E ráta a részvény árát viszonyítja az egy részvényre jutó nyereséghez. Más megfogalmazással élve megmutatja, hogy a piac hány évnyi nyereségre értékeli az adott vállalatot. Minél alacsonyabb értéket ad a mutató természetesan annál olcsóbbnak tekinthető az adott vállalat.
A P/B ráta a könyv szerinti értékhez viszonyítja a vállalat piaci kapitalizációját. A mutató áttekintést ad arról, hogy egy vállalatot saját tőkéjének hányszorosára értékelnek. Az 1 tekinthető ez esetben kritikus értéknek. Amennyiben ez alatt van egy részvény árfolyama az azt jelenti, hogy kevesebbre értékelik a befektetők a vállalat részvényeit, mint amennyi járna nekik a vállalat felszámolása esetén. Az immateriális javak értéke rendszerint levonásra kerül a könyv szerinti érték számításakor, hiszen az felszámolás során nem tehető pénzzé.
Az EPS mutató a vállalat által adott időszak alatt megtermelt egy részvényre jutó eredményt takarja. A mutató értelmezése esetén mindenképpen szükséges figyelembe venni a részvény árfolyamát is, annak fényében kell értelmezni a mutató értékét.
Segíthet továbbá az értékalapú részvények azonosításában az osztalékfizetési ráta, illetve az osztalékhozam figyelemmel kisérése is. Természetesen a felsorolt mutatók összessége sem nyújt minden igényt kielégítő értékeltségi elemzést.
Értékalapú befektetési stratégia
Az értékalapú befektetés során a befektetők törekednek arra, hogy olyan vállalatok részvényeit válasszák, amelyeknél meggyőződésük szerint az alacsony értékeltség nem megalapozott.
A különféle alacsony értékeltséget okozó tényezőket ilyen megközelítésben két részre kell bontanunk. Az egyik a különféle üzleti ciklusokból származó gyenge teljesítmény. A másik az adott iparágat vagy üzleti környezetet érintő strukturális romlás. Rossz vállalati teljesítmény esetén a két tényező azonban gyakran össze is mosódhat. A befektetők gyakran gyorsnak és végzetesnek képzelik el a strukturális romlásokat. A ciklus kedvezőtlen periódusában pedig gyakran nem számolnak gyors felfelé szálló periódussal. Ezzel szemben az értékalapú befektetési stratégia követői kontrariánusnak tekinthetők. Kevésbé hisznek a radikális változásokban, jobban építenek döntéseik során az átlaghoz való visszatérésre, mint a többi befektető.
Az alacsony értékeltségű vállalatok közül kiválasztásra kerülnek azok, melyek a befektető várakozásai szerint a jövőben sikeresebbek lehetnek, mint amit az értékeltségük tükröz. Megfelelő teljesítmény esetén előbb vagy utóbb a piac többi szereplője is érzékeli az alulárazottságot, melynek következtében emelkedni kezd a részvény ára. A magasabb értékeltségű részvény végül értékesítésre kerül. Ennek megfelelően a stratégia alapja, azon egyszerű megközelítés miszerint olcsón kell venni és drágán eladni, szemben például a growth startégia drágán vedd és még drágábban add megközelítésével.