Az értékpapír-kölcsönzés egy olyan folyamat, amely során a tulajdonos időlegesen a kölcsönvevő fél részére bocsátja valamely értékpapírját.
A kölcsönvevő fél köteles kölcsönzési díjat fizetni a kölcsönadó félnek, vagyis az eredeti tulajdonosoknak. A kölcsönzési díj addicionális jövedelem a kölcsönadónál, kölcsönvevő pedig felhasználhatja saját céljaira az adott értékpapírt. A piac egésze számára jelentős likviditást biztosít az értékpapír-kölcsönzés.
Az értékpapír kölcsönzés során a kölcsönzött értékpapír tulajdonjoga is átkerül a kölcsönvevő félhez, így annak lehetősége lesz eladni a kölcsönzött értékpapírt. Az értékpapírt kölcsönvevő fél az ügylet idejére köteles előre meghatározott fedezetet nyújtani a kölcsönadó részére. A fedezet készpénz, kötvény vagy egyéb értékpapír is lehet, értékének el kell érnie vagy meg kell haladnia a kölcsönzött értékpapír értékét. Az ügylet zárásakor a kölcsönadott értékpapír visszakerül eredeti tulajdonosához, a kölcsönvevő fél pedig visszakapja a fedezetül szolgáló értéket.
Az értékpapír-kölcsönzés célja
Az értékpapír kölcsönzés különféle motivációkból történhet. A kölcsönvevő elsődleges célja haszon elérése az ügylet útján. Fennállhatnak olyan helyzetek, amikor egy adott értékpapírra csak átmenetileg van szükség. Ilyen esetekben gyakran olcsóbb vagy kevésbé kockázatos a kölcsönzés, mint a vásárlás.
Pénzintézetek esetén előfordul, hogy árjegyzői kötelességüket csak értékpapír kölcsönzés útján képesek teljesíteni. Más esetekben fontos lehet, hogy a befektető egy bizonyos időpontig hozzájusson az értékpapírhoz, ilyenkor egy több napos átfutási idővel rendelkező vásárlással szemben előnyt élvezhet a kölcsönzés. Továbbá különféle pénzpiaci stratégiák része is lehet az értékpapír-kölcsönzés. Ezek között említhető az arbitrázs, a fedezeti ügylet, illetve a short ügylet.
A legnagyobb értékpapír kölcsönadók többnyire nagyobb pénzintézetek. Az értékpapír eredeti tulajdonosa, vagyis a hitelező számára a tranzakció addicionális jövedelemmel kecsegtet a kölcsönzési díjon keresztül. Az értékpapír-kölcsön ilyen formán egyfajta diverzifikációként is felfogható a hitelező részéről. Ideális jövedelemkiegészítésként szolgálhat hosszú távú befektetők részére. Az értékpapír-kölcsönzés intézménye végső soron pedig hasznos a teljes piac számára, azáltal, hogy növeli a piaci likviditást.
A short ügylet
Short ügyletnek nevezzük azon tranzakciókat, melyek során a befektető az adott értékpapír árfolyamának csökkenéséből kíván profitálni. Az ügylet értékpapír-kölcsönzéssel kezdődik. A befektető a kölcsönvett értékpapír árának csökkenésére spekulálva eladja az adott értékpapírt. Később visszaveszi az eladott értékpapírt, illetve visszaadja azt a kölcsönadónak.
A tranzakció sikeresnek tekinthető, amennyiben drágábban tudta eladni, mint amennyiért visszavette. Ebben az esetben a két ár különbsége adja a befektető nyereségét. Amennyiben drágában sikerül visszavenni az adott értékpapírt, mint amennyiért eladásra került, akkor a két ár különbözete a befektető veszteségeként jelentkezik.
Az értékpapír-kölcsönzés kockázata
A legtöbb ügylethez hasonlóan az értékpapír-kölcsönzés is magában rejt bizonyos kockázatokat a résztvevői részére. A kölcsönadó szempontjából a legnagyobb kockázatnak az tekinthető, hogy a kapott fedezett értéke a kölcsönadott értékpapír értéke alá csökken. Ezt hivatott kezelni az, hogy a megkövetelt fedezet értéke el kell érje, néhol meg kell haladnia a kölcsönadott értékpapír értékét.
Jelentős kockázatnak tekinthető továbbá a kölcsönadó fél részéről, ha a kölcsönvevő fél fizetésképtelenné válik, illetve nem áll módjában visszaszolgáltatni a kölcsönvett értékpapírt.
Ezzel szemben a kölcsönvevő részéről azt tekinthető kockázatnak, amennyiben short pozíciója során felmegy az értékpapírt ára. Ilyenkor a kölcsönvevő olcsóbban adta el és attól drágábban köteles visszavásárolni a kölcsönvett értékpapírt. Ezen esetben a kölcsönvevő jelentős veszteséget kénytelen elszenvedni.