Az értékpapírosítás az a folyamat, melynek során a hitelezők, például a bankok, a náluk lévő hiteleket újracsomagolják értékpapírokká, amelyeket így értékesíteni lehet a befektetőknek.
Mikor jött létre és hogyan vált népszerűvé ez az ügylettípus?
Az értékpapírosítás a hetvenes években jött létre az Egyesült Államokban, azóta a világ minden részén elterjedt, és a piac mérete napjainkra 1000 milliárd dollár körülivé nőtt. Az értékpapírosítást a lakossági bankhitel-portfóliók (elsősorban jelzáloghitelek) finanszírozása hívta életre, a kilencvenes évektől azonban gyakorlatilag bármely típusú bankhitel-portfólióra alkalmazzák. Ezen kívül a bankszektor ezen finanszírozási eszközéből az egész vállalati szegmens által használt forrásbevonási, továbbá kockázatkezelési technikává vált.
Az értékpapírosítás lényege
Olyan ügyletek sorolhatók ebbe a kategóriába, amelyek lehetővé teszik a hitelezéssel üzletszerűen foglalkozók és egyéb hitelezők – jellemzően hitelintézetek vagy vállalatok – számára, hogy újrafinanszírozzák hitelek, kitettségek vagy egyéb követelések egy csoportját azáltal, hogy forgalomképes értékpapírokká alakítják át azokat. A kitettségek lehetnek például lakáshitelek, gépjárműhitelek vagy gépjárműlízingek, fogyasztási hitelek és hitelkártya- vagy vevőkövetelések.
A bankok számára ez azért előnyös, mert így a tőkéjük egy részét – amelyet máskülönben a kihelyezett hitelek kockázatainak fedezésére különítenének el – felszabadítják, és ezáltal további hiteleket tudnak nyújtani. Emellett az értékpapírosítás hozzájárul a kockázatmegosztáshoz a pénzügyi ágazatban, mivel a bankok a kockázatok egy részét más bankokra vagy egyéb intézményi befektetőkre, például biztosítókra hárítják át.
Az értékpapírosítás menete
A folyamat során pénzügyi követelések egy csoportját elkülönítik jogi és gazdasági értelemben, és ezt fedezetként használva úgynevezett eszközfedezetű értékpapírokat (asset-backed security vagy ABS) bocsátanak ki a piacra.
A kibocsátás első lépése a fedezetül szolgáló eszközök elkülönítése. Ez után az eszközök összességégével szemben különböző szeleteket bocsátanak ki a befektetőknek, melyek a legbiztonságosabb besorolástól mennek a bóvli kategória felé.
A biztonságok szeletek alacsonyabb kamatot fizetnek, de ez a szelet részesül először a kuponfizetésekből. Ezzel szemben a bóvli kategória magasabb hozamot ígér, de a csődök és előtörlesztésekből fakadó veszteséget teljes mértékben nekik kell viselni.
A befektetőknek így lehetősége nyílik arra, hogy egyébként számukra közvetlenül nem vagy nehezen hozzáférhető eszközosztályokba fektessenek be. A kifizetés a kibocsátott értékpapírok fedezetéül szolgáló eszközök (hitelek) pénzáramlásából keletkezik ezeknél a befektetéseknél.
Előnyei
Az értékpapírosítás előnyeit nagyon sok helyen hangsúlyozzák. Mint likviditáskezelési eszköz, alternatív forrásbevonási lehetőséghez juttatja a vállalatokat. Az eszközzel fedezett értékpapírok és az értékpapírosított hitelek lejáratának összehangolásával egy cég kezelheti eszközállománya és forrásállománya eltérő lejárati szerkezetét.
Használható kockázatkezelési eszközként is és ezen túlmenően fontos jövedelemszerzési forrás is lehet. Egyrészről eltérhet az értékpapírosított hitelekből származó bevétel és az eszközzel fedezett értékpapírok után esedékes kiadások összege. (Ez általában az értékpapírosító profitja.) Másrészről legtöbbször az értékpapírosító a hitelek újracsomagolása és értékesítése során, illetve azt követően is adminisztratív szolgáltatásokat nyújt a hitelekkel kapcsolatosan, ami után díjat számolhat fel. Az értékpapírosítás az eszközoldal kockázatának csökkentésével párhuzamosan mérsékelheti a sajáttőke-lekötést is, és ezáltal hozzájárulhat a vállalati jövedelmezőségi mutatóinak javításához.
Hátrányai
Bár az értékpapírosítás a hitelezőknek lehetőséget biztosít a kapcsolódó kockázat csökkentésére, azonban a befektetők hitelkockázatnak vannak kitéve. Amennyiben a hiteltulajdonosok nem teljesítik a kötelezettségeiket, azaz nem fizetik vissza a hitelt. A különféle értékpapírok különböző szintű kockázatot hordozhatnak, és különböző hozamokat kínálhatnak a befektetőknek. A befektetőknek ügyelniük kell a vásárolt értékpapír mögött álló adósságszerkezet megértésére és pénzügyi elemzésére. Bizonyos esetekben nem látható át az értékpapírosított hitelkonstrukció és/vagy a kibocsátó rosszul ábrázolja annak minőségét.
További kockázatot jelent a befektető számára, hogy a hitelfelvevő előtörlesztheti az adósságot. A lakáscélú jelzálogkölcsönök esetében a kamatlábak esése esetén refinanszírozhatják az adósságot. Az idő előtti visszafizetés csökkenti a befektetőnek az alapul szolgáló értékpapírok kamataiból származó hozamát.