Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió, vagy angol rövidítéssel EMU alatt az Eurózóna 19 tagállamának fiskális és monetáris együttműködését értjük.
A kifejezés tehát nem egy konkrét intézményt takar, hanem az Eurózóna tagállamainak együttműködés, illetve integráció irányába ható ténykedésének összességét értjük alatta.
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió részét képezi a gazdaságpolitikák, illetve fiskális politikák összehangolása, továbbá a közös pénz használata és az egységes monetáris politika. Európai Gazdasági és Monetáris Unióról 1991 decemberében létrejött Maastricht-i Egyezmény óta beszélhetünk, azóta is a folytonos adaptív változás, illetve az integráció irányába haladó lassú, de egyértelmű változás jellemzi. Jelenleg a gazdasági unió vonatkozik minden uniós tagállamra, míg a monetáris unió csak az euróövezet tagállamait illetőleg áll fenn.
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió tagjának tekinthető ma az Eurózóna 19 tagállama. Jövőbeli potenciális tagjai között tudhatjuk az Európai Unió nem eurózóna tagjait. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás során elvi szinten minden ország kötelességet vállalt az euróövezethez történő majdani csatlakozást illetően. Ezen kitétel alóli kimaradást kizárólag Dánia, illetve azon Egyesült Királyság kapott, utóbbi azonban azóta 2020-ban magát az Európai Uniót is elhagyta.
Az EMU két lábát ma monetáris és a fiskális ügyek teszik ki. A monetáris politikáért a közös monetáris hatóság felel. A fiskális láb kereteit pedig kisebb módosításokkal mindmáig a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott keretek adják. Ennek megfelelően az Európai Gazdasági és Monetáris Uniót közös pénzhasználat, illetve közösen elfogadott fiskális szabályok jellemzik.
Az európai gazdasági együttműködés előzményei
Az első európai gazdasági egységet vizionáló gondolatok az első világháborút követően jelentek meg a közbeszédben. Gustav Stresemann a Népszövetség 1929-es közgyűlésén egy lehetséges európai pénz kérdését firtatta. A kérdés a nagy gazdasági világválság kitörésével azonban lekerült a napirendről. Az országok bezárkóztak és együttműködés helyett maguk kívántak érvényesülni.
A második világháborút követően Robert Schumanhoz köthető az európai egység eszméjének felkarolása. Az 1950-ben francia külügyminiszteri tisztséget betöltő Schuman az európai béke egyetlen biztosítékát egy osztatlan európai gazdasági egységben látta. Tevékenysége nyomán 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség, melynek tagjai között tudhatjuk Belgiumot, Luxemburgot, Hollandiát, Franciaországot, Olaszországot és a Német Szövetségi Köztársaságot.
A szorosabb közös pénz és gazdaságpolitikát is magában foglaló reformelképzelések az 1960-as évek vége felé kerültek elő. A mélyebben integrált európai intézményrendszer kialakítását azonban ismét háttérbe szorították a világgazdaságot megrengető olajválságok, illetve a Bretton Woods-i rendszer összeomlása. Az 1970-es évektől kezdve voltak próbálkozások a valutakígyó, illetve az Európai Monetáris Rendszer formájában, ezek azonban csak részsikereket hoztak.
Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió története
Végül az 1990-es években nyílt lehetőség Európai Gazdasági és Monetáris Unió megalakítására. Az integrációs folyamatot mélyítést az arra felkért Delors-bizottság három lépésben tartotta megfelelőnek.
Az első szakasz 1990-tól 1993-ig tartott. Ekkor kötötték meg a Maastrichti szerződést, mellyel megalakult az Európai Unió. A szerződés célként jelölte ki a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását, illetve célként határozta meg többek között a kamatok, inflációs ráták egységesítését. A tagországok valutáik egymáshoz viszonyított értékét stabilizálni kívánták.
A második szakasz 1994-től 1998-ig tartott. Ezen időszakban dolgozták ki az új közös valuta, a majdani euró részleteit. Felállításra került az Európai Monetáris Intézet (EMI), mely a központi bankok közötti monetáris kooperációért felelt. Később ezen intézményt váltotta fel az Európai Központi Bank. A korábbiakon felül ekkor került még elfogadásra a fiskális összehangolást biztosítani hivatott Stabilitási és Növekedési Paktum (SGP).
A harmadik szakasz 1999-ben vette kezdetét. A szakasz kezdetének az euró bevezetése tekinthető, mely kezdetben csak számlapénz formájában létezett, majd 2002-től bankjegy és érme formájában is elérhetővé vált. A kezdetben 11 tagot számláló eurózóna azóta 19 tagúvá vált.
Szervezeti felépítése
Maga az Európai Gazdasági és Monetáris Unió nem azonosítható egy konkrét intézménnyel. Több tagállami és uniós intézmény összességeként értelmezhető. A működés során az alábbi fő érintettek azonosíthatók:
- Európai Tanács: az intézmény a főbb politikai irányvonalak meghatározásáért felel.
- Európai Unió Tanácsa (Tanács): megvitatja az uniós jogszabályi javaslatok, illetve koordinálja az uniós gazdaságpolitikát.
- Eurócsoport: koordinálja az eurózóna közös érdekű valutapolitikáját.
- Tagállamok és azok saját intézményei: meghatározott adósság és hiány feltételeken belül koordinálják saját fennmaradó gazdaságpolitikájukat.
- Európai Bizottság: a gazdaságpolitika előkészítéséért, végrehajtásáért, valamint felügyeletéért és ellenőrzéséért felelős szerv.
- Európai Központi Bank: Az euróövezet legfőbb pénzügyi felügyleti szerve, illetve a közös monetáris politika irányítója. Végső célja az árstabilitás fenntartása.
- Európai Parlament: A Tanáccsal közösen jogszabályokat alkot, összeállítja és elfogadja az Európai Unió költségvetését. Továbbá egymaga – mint uniós szinten választott szerv – felelős az uniós folyamatok demokratikus ellenőrzéséért.