A fiskális politika (költségvetési politika) alatt az állam által irányított szociális transzfereket, közkiadásokat, és a tevékenység finanszírozását jelentő adó- és adósságpolitikai tevékenységet értjük.
A fiskális politika célja lehet a szegénység csökkentése, a fenntartható növekedés kereteinek megteremtése, a gazdaság stabilizálása az adók és állami beruházások növelésével és csökkentésével, vagy egyéb makroökonómiai célok elérése. Recesszió időszakában az állam az adók csökkentésével és kormányzati beruházások növelésével pörgeti a gazdaságot. Fellendülés esetében pedig az adók növelésével és állami beruházások csökkentésével lassítja a gazdaságot.
Fiskális politika jelentése
A fiskális politika gazdaság stabilizáló alapelvei nagyrészt John Maynard Keynes gondolatain alapulnak, aki azt állította, hogy az állam feladata, hogy kisimítsa a gazdasági ciklusok ingadozásait és szabályozza a gazdaságot adókon és kormányzati vásárlásokon keresztül.
A fiskális politika, vagy más néven költségvetési politika a gazdaság irányításának egy eszköze, melyet az állam gyakorol az adóztatáson és kormányzati kiadások kezelésén keresztül. Legfontosabb eleme a költségvetés, azon belül is a központi költségvetés megalkotása, azaz állami bevételek és kiadások tervezése. A fiskális politika azon intézkedéseket tartalmazza, amelyeket az állam a költségvetési bevételein és kiadásain keresztül képes megvalósítani.
A fiskális politika mellett a monetáris politika szintén egy gazdaságpolitikai eszköz, melyen keresztül viszont nem az állam, hanem a jegybank befolyásolja a gazdaságot a kamatláb meghatározásával és pénzkibocsátással.
Fiskális politika célja és eszközei
A fiskális politika célja a gazdaság stabilizálása, a gazdaság ciklikusságából fakadó ingadozások bizonyos keretek közé szorítása. Így például hatással van a munkanélküliségi rátára, a gazdaságban jelenlévő aggregált keresletre, az inflációra és a gazdasági növekedésre. Az állami beavatkozásra azért van szükség, hogy a magánszektor keresleti és kínálati ingadozását kisimítsák, a gazdasági környezetet kiszámíthatóbbá tegyék.
A gazdaságpolitikát szabályozó eszközöket elsősorban aszerint csoportosíthatjuk, hogy előre meghatározott módon, beavatkozás nélkül is működnek-e, vagy szükség van az állami beavatkozásra. Léteznek automatikus (beavatkozás nélkül is működő) szabályozó eszközök, mint a progresszív adózás és a munkanélküli segélyek. A másik kategória a diszkrecionális eszközök (amelyeknek feltétele az állami beavatkozás), például közmunka programok, illetve az adókulcsok változtatása.
Az állam az alábbi esetekben avatkozik be és alábbi módon befolyásolja a gazdaságot:
Recesszióban csökkenti az adókat és növeli a kormányzati beruházásokat.
Ezzel élénkíti a gazdaságot – expanzív gazdaságpolitikát végez. Ezen intézkedések hátterében az áll, hogyha alacsonyabbak az adók, akkor több pénz marad a vásárlók zsebében. Többet tudnak megtakarítani, amit később fogyasztásra, beruházásra tudnak költeni.
A kormányzat másik eszköze a gazdaság fellendítésére, hogy ő maga is vásárlásokba, beruházásokba kezd. Így még inkább nő a gazdaságban lévő pénzmennyiség és a kereslet, valamint a befektetésekkel új munkahelyeket teremtenek.
Nyilván ez a folyamat sem mehet a végtelenségig, az expanzív intézkedések után megszorító intézkedésekre van szükség. Ráadásul az expanzív beavatkozások költségesek, így általában központi költségvetési deficithez vezetnek. Ez azonban nem az egyetlen hátrány. Sokak szerint a kormányzati beruházások egész egyszerűen kiszorítják a magán beruházásokat. Másrészt az expanzív politikával csökkentett adókat és megnövekedett kormányzati kiadásokat később nehéz lehet normalizálni, illetve számolni kell a már említett magasabb inflációval is.
Fellendülés esetén növeli az adókat és csökkenti a kormányzati beruházásokat.
Ezzel visszafogja a gazdasági növekedést – megszorító fikális politikát hajt végre. Gazdasági fellendülés esetén a gazdasági szereplők túlköltekeznek. Növekszik az infláció, az árak növekednek, ezért szükség van restriktív gazdaságpolitikai eszközök bevetésére. Ha növekednek az adók és csökkennek a kormányzati kiadások, akkor lényegében az állam pénzt von el a gazdaságból, a gazdasági szereplőktől, ezáltal csökkentve költekezési kedvet és lassítva a gazdasági termelékenységet. Mivel az állam a kevesebb állami beruházás és több adó miatt megnöveli a bevételeit, központi költségvetési többlettel zárulnak.