Az árfolyamrendszer egy adott ország monetáris szervének deviza politikáját írja le. A fix árfolyamrendszer esetében egy adott valuta árfolyama más devizák árfolyamához van rögzítve és a monetáris politika végrehajtói kötelességet vállalnak arra, hogy devizapiaci műveletek eszközölésével a rögzített szinten tartják a valuta értékét.
A fix árfolyamrendszer altípusai
A rögzített árfolyam egyik legnagyobb előnye, hogy egy bizonyos szintű stabilitást hoz az adott ország pénzügyi rendszerének, gazdaságának. Magas külkereskedelmi többlet esetén pedig versenyképesen tarthatja az ország exportját.
A fix vagy rögzített árfolyamok egy standardhoz vannak kötve, ami lehet akár egy kijelölt deviza vagy egy több devizából álló valutakosár. A fix árfolyamrendszerrel rendelkező országok központi bankjai a valuta árfolyamát igyekeznek a rögzített szinten vagy a körüli szűkebb sávban tartani.
A valutaárfolyam szinten tartásához a jegybankok úgynevezett devizapiaci intervenciókat, műveleteket hajtanak végre. Külföldi valutát vesznek vagy adnak. A központi bankok jellemzően valuta tartalékokkal képeznek, amiket feltudnak használni ezeknél műveleteknél.
Aranystandard
Az egyik legelemibb rögzített árfolyamrendszer az aranystandard. Esetében az államok és központi bankok a valutájuk árfolyamát az arany értékéhez kötik. Ez azt jelenti, hogy a központi bankok vállalják, hogy aranyat vásárolnak valutáért és valutáért cserébe aranyat adnak. Viszont ennek feltétele, hogy az országok rendelkezzenek aranytartalékkal. Ha minden ország az aranystandardot alkalmazza, akkor minden valuta rögzítve lesz egymáshoz kepést, mivel az arany értéke minden országban megegyezik.
Szeretne többet tudni az aranystandardról? Olvassa el az erről készült cikkünket is!
Tartalékvalutarendszer
A tartalékvalutarendszer az aranystandardhoz hasonló árfolyamrendszer. Ebben az esetben viszont az arany szerepét egy deviza tölti be. Az adott devizából az adott ország devizatartalékot képez a fixált árfolyam stimuláláshoz. A tartalékvalutarendszert alkalmazó országok jellemzően olyan fejlett országok devizájához szokták rögzíteni az árfolyamukat, akikkel szoros kereskedelmi kapcsolatban állnak, vagy akiknek devizája széleskörben elfogadott a nemzetközi kereskedelemben.
Bretton Woods, mint fix árfolyamrendszer
A második világháborút követően a Bretton Woods egyezmény keretében a résztvevő szövetséges államok létrehoztak egyfajta monetáris uniót. A tagok elfogadták a közös monetáris politikát és az amerikai dollárhoz rögzítették valutájuk árfolyamát, ami ugyanakkor az aranyhoz volt rögzítve. Az 1970-es években az USA áttért a lebegő árfolyamrendszere, vagyis szinte csak a piaci változások voltak hatással a dollár árfolyamára.
ERM
Szintén a 1970-es években történt, hogy a vezető európai országok létrehoztak egy hibrid árfolyam rendszert, amit ERM-nek (Europen Exchange Rate Mechanism) neveztek. Ez az Európai Monetáris Unió kezdetét jelentette. A résztvevő országok megegyeztek abban, hogy egymás valutáihoz képest egy megadott sávban rögzítik az árfolyamokat és olyan monetáris politikát folytatnak, ami a megadott határértékek között tartja a valuták árfolyamát.
Az ERM már nem egy tisztán rögzített árfolyamrendszer volt. Bizonyos szintű elmozdulások megengedtettek voltak az árfolyamok között, így nem volt szükség állandó intervencióra.
A tagok az 1990-as évek végén átváltották saját valutájukat az euróra az akkori árfolyamokon, így létrejött az eurózóna, az ERM pedig megszűnt. Ezt követően létrehozták az ERM II-t azzal a céllal, hogy az eurózónához csatlakozni tervező országok valutája rögzítve legyen az euróhoz.