A funkcionális szervezet az egyik legrégebbi szervezetfajta, melyben a munkamegosztás a szervezeti funkciók (mint például gyártás, pénzügy, marketing, IT) szerint történik.
A különböző részlegek, szervezeti egységek vezetői felelősek a saját erőforrásaik felhasználásáért, a szakmai színvonalért és az egymás közötti kapcsolattartásért is.
Funkcionális szervezet tulajdonságai
A döntési jogkörök centralizáltak és túlnyomó részt a felső vezetéshez köthetők, az alávetett szervezeti egységek pedig a végrehajtásért felelősek. A szervezet strukturális jellegét tekintve egydimenziós, mivel egy, a vertikális munkamegosztási elv jellemző rá.
Funkcionális szervezeti forma előfeltételei
Funkcionális szervezetet alapvetően akkor érdemes kialakítani, ha stabil a piaci környezet, valamint technológiai környezetre is a változatlanság a jellemző. Ezeken felül szükséges, hogy könnyen áttekinthetőek legyenek a különböző tevékenységi körök. Végül, de nem utolsó sorban a nem túl széles termékskála és az átlátható vevőkör is a funkcionális szervezetek sikeres működéséhez járulnak hozzá.
Funkcionális szervezet előnyei
A funkcionális szervezet legfőbb előnye, hogy gazdaságosan működtethető, nem véletlen, hogy ma is az egyik legnépszerűbb szervezeti forma. Az ilyen típusú szervezetekben a specializáció foka oly mértékű, hogy az minimalizálja az egységköltséget, növeli a termelékenységet. A standardizálás, a munkafolyamatok szabályozottsága csökkenti a koordinációs költségeket. Ebben a hierarchikus rendszerben az információ vertikálisan gyorsan áramlik, és ha nem túl magas a szervezeti piramis, akkor a torzulás is minimális. További előny, hogy ez a szervezeti forma egyszerű, mindenki számára világos, áttekinthető. Stabil piaci környezetben a tervezés, és a stratégia kialakítása egyszerű, kevés vállalati erőforrást emészt fel.
Funkcionális szervezet hátrányai
Az erősen specializált egységekre jellemző a funkcionális vakság (a saját területéhez mindenki ért, de nincs rálátása más funkcionális területekre). Növekvő szakmai munkamegosztás, növekvő szervezeti méret esetén az osztályok száma túlburjánzik és a tevékenységek egyre nehezebben láthatók át. Ilyen esetekben egy funkcionális szervezet környezethez való alkalmazkodási készsége romlik, különösen hátrányos gyorsan változó gazdasági vagy technológiai környezetben.
A centralizált döntési struktúrából adódó munkatöbblet leterheli a felsővezetőket, mivel minden szál a felsővezetés kezében fut össze. Így a napi, operatív ügyek viszik el az idő jelentős részét, a stratégiaalkotásra jóval kevesebb idő marad. Ebből következik az a probléma is, hogy a stratégiai szemlélet kikophat a szervezetből.
A funkcionális szervezet hátránya az is, hogy csökken az általános, univerzális vezetők belső kiválasztásának lehetősége, képessége. A középvezetői gárda inkább specialistákból áll, míg a felső vezetésben univerzális vezetőkre van szükség, így a szervezet nem karrierorientált. Az ilyen szervezetek vagy kívülről hoznak új, mindenhez értő, univerzális felsővezetőt, vagy kompromisszumot kötnek. A második vonalból leggyakrabban a termelési vagy a pénzügyi terület irányítói kerülnek a szervezet élére, de ez rányomhatja bélyegét a szervezet működésére.
Példa
Funkcionális felépítéssel gyakran találkozhatunk például az iskolák esetében, ahol az egyes tanárok szakterületenként alkotnak egy-egy csoportot, amelynek általában van egy kijelölt vezetője.