A G7 csoport a legfejlettebb ipari országokat tömörítő nemzetközi együttműködés, melynek keretében a tagországok kormányfői évente megrendezésre kerülő csúcstalálkozón vitatnak meg globális jellegű kérdéseket.
Tagországai között tudhatjuk az Egyesült Királyságot, az USA-t, Kanadát, Japánt, Németországot, Olaszországot és Franciaországot. Továbbá nem tag, de az Európai Unió is képviseltetve van a csoporton belül. A csúcstalálkozón meghozott döntések általában globális hatással bírnak. A csoport elnökségét rotációs elven tölti be a hét tagország.
Az intézmény keretein belül évente megrendezésre kerülő találkozón az aktuális témákban egyeztetnek a tagországok. Ezen csúcstalálkozók az évek során globális folyamatokat meghatározó politikai döntések színtereivé váltak. A megszülető döntések jogilag nem kötelező érvényűek, azonban így is fontos politikai befolyással bírnak, valamint hatást gyakorolnak más nemzeti és nemzetközi szervezetekre és intézményekre is.
A csoport története
A csoport története az 1970-es évek elejére nyúlik vissza, amikor is felmerült a fejlett kapitalista országokban az igény az informális egyeztetésekre. Ezen egyeztetéseken kezdetben az amerikai, a brit, a nyugatnémet és a francia pénzügyminiszterek vettek részt. Egyeztetéseik fókuszában ekkor még a devizapiaci turbulenciák volta.
A csoport létrejöttét 1975-re teszik, amikor is német és francia kezdeményezésre államfői szintű egyeztetésekre került sor. A találkozó témáját az olajválság, illetve a gazdasági és pénzügyi válságból való kiútkeresés dominálta. Az egyeztetések eredményeképpen elfogadták a 15 pontos Rambouillet Nyilatkozatot, illetve megállapodtak, hogy jövőben évente tanácskozásokat fognak folytatni. Az 1975-ös találkozón az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, illetve Japán képviseltette magát. Kanada 1976-os csatlakozása következtében pedig hivatalosan is létrejött a ma ismert G7 csoport.
A G7 csoport az 1970-es évek gazdasági turbulenciái után az 1980-as években az elhúzódó Irak-iráni háború, illetve szovjet-afgán konfliktus a csoport látóterét is bővítette. A gazdasági jellegű kérdések egyre inkább kiegészültek biztonságpolitikai és nemzetközi politikai témákkal is.
1981-től kezdve az Európai Unió is képviselteti magát az egyeztetéseken. Az uniót az Európai Tanács elnöke hivatott képviselni. Mivel azonban az Európai Unió nem egy ország, így formálisan a tagországok köre nem változott. A hidegháború befejeztével, miután a Szovjetunió liberalizálni kezdte piacait a csoport meghívta a Szovjetuniót tanácskozásaira. Oroszország formálisan 1998-ban vált a csoport tagjává, melyet ekkortól G8 néven illettek. Mindez azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mivel az Orosz Föderáció tagságát 2014-ben felfüggesztették miután az magához csatolta a Krím-félszigetet. Oroszország felfüggesztése óta ismét G7 néven működik a csoport.
Újabban a G7 csoport találkozásai során egyre inkább előtérbe kerülnek a fenntarthatósági kérdések, a mezőgazdaság, a klímaváltozás, valamint a szociális dimenziók úgy, mint a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek vagy a női egyenjogúság. Ezzel együtt továbbra is fontos szerep jut a gazdasági és biztonságpolitikai kérdéseknek is a találkozók során.
A G20 az új G7?
A G7 csoport országai a szervezet alapítása óta a világgazdaság gerincét képezik, azonban fontos látni, hogy a csoport alapítása óta tagjainak összesítetett világgazdasági súlya jelentősen csökkent. A 2000-es évek közepéig a csoport összesített GDP-je a globális GDP több, mint 60 százalékát tette ki, a 2010-es években azonban ezen arány már 50 százalék alatt volt. A gazdasági súlyvesztésén túl növekszik a csoporton kívüli országok demográfiai és katonai súlya is.
Lehetséges alternatívaként szokták emlegetni a G20 csoportot. Ezen csoport 1999-ben alakult, tagjai között a világ 19 legnagyobb gazdaságát és Európai Uniót említhetjük. Ennek megfelelően a G20 csoport egy sokkal kiterjedtebb, nagyobb fejlődő országokat is sorai között tudó szervezet. Más szakértők a G7 csoport D10-re történő bővítését javasolják. Eszerint e meglévő csoportot lehetne bővíteni három nagy demokráciával, vagyis Dél-Koreával, Ausztráliával és Indiával.