A gazdasági stimulus olyan állami tevékenység, melynek célja a recesszió elkerülése vagy a gazdasági növekedés támogatása.
Mit értünk gazdasági stimulus alatt?
A gazdaságpolitika ilyen irányú tevékenysége megvalósulhat fiskális és monetáris politikai keretek között is. Példaként említhető eszközei
Megfelelő működése esetén a magánszektor gazdasági aktivitása élénkül, a GDP növekszik, a munkanélküliség pedig csökken. A gazdaság állami stimulálásának igénye John Maynard Keynes nézetein, illetve tanítványa Richard Kahn fiskális multiplikártorán alapul.
Gazdasági stimulus általában recesszió idején kerül alkalmazásra. A keynsiánus közgazdaságtani iskola kereslethiányosnak képzeli el a válságot. Feltételei szerint nem várható rövid távon a gazdaság teljes felépülése és mindent változatlanul hagyva egy magasabb munkanélküliségi szinten állna be az új egyensúly. A magasabb munkanélküliség alacsonyabb kibocsátást és lassabb növekedést tenne lehetővé. Az alacsonyabb munkanélküliségi szinttel jellemezhető magasabb kibocsátású új egyensúly eléréséhez ezen közgazdaságtani megközelítés az állam beavatkozását, keresletélénkítését sürgeti. Erre klasszikusan a keynsianusok a fiskális politikát tartották alkalmasnak, míg mások inkább különféle monetáris politikai lépéseket preferálnak.
Fiskális stimulus
A fiskális politika a gazdaságpolitika azon része, mely a költségvetési források beszedéséért, illetve azok elköltéséért felel. Ezekben az ügyekben a kormány és az országgyűlés az illetékes döntéshozó. Keretein belül csökkenthetők vagy növelhetők az állami kiadások, és az adók.
A kormányzati kiadások növelésével, például új infrastruktúra projektek indításával növelhető a gazdasági aktivitás. Tovagyűrűző hatásaival önmagán túlmutató keresletélénkítésre képes, mely magasabb gazdasági növekedést és alacsonyabb munkanélküliséget eredményezhet. A kiadások csökkentésével, az állami projektek visszavágásával ennek ellenkezője érhető el.
Az adók növelésesével, illetve csökkentésével az állam a lakosság és a vállalatok elkölthető jövedelmét tudja befolyásolni. Az adókulcsok növelése esetén csökken a vállalatok adózott eredménye és az emberek nettó jövedelme. Ellenkező esetben, tehát adócsökkentés esetén az állam, hogy több pénzt hagy a háztartásoknál és vállalatoknál. Ilyen esetben a vállalatoknak több pénzük lesz beruházni, a lakosságnak pedig több pénze lesz fogyasztani. A több beruházás és magasabb fogyasztás serkentőleg hat a GDP növekedésére, így gazdasági stimulusnak nevezhető.
Monetáris stimulus
A monetáris politika a gazdaságpolitika azon része, mely a pénzmennyiség, az inflációs cél és az alapkamat meghatározásáért felel. A monetáris politika alakítójának a központi bankokat tekintjük. A legtöbb fejlett országban ma a jegybankok inflációs céllal rendelkeznek, ennek elérése az elsődleges feladatuk. A gazdasági növekedés támogatása csak másodlagos céljuknak tekinthető. Tradicionális eszközük az alapkamat meghatározása, emellett az elsődleges pénzmennyiségre is befolyással lehetnek a kereskedelmi bankok tartalékrátáinak meghatározásával, vagy eszközvásárláson keresztüli pénznyomtatással, vagy más néven mennyiségi lazítással.
Az alapkamat csökkentésével, illetve növelésével a központi bankok hatással tudnak lenni a hitelezésre, illetve a megtakarításokra. Magasabb kamatok esetén kevesebb hitel kerül kihelyezésre, illetve a megtakarítások is magasabbak maradnak. Ez többek között annak köszönhető, hogy a magasabb kamattal rendelkező hitelek a nagy, önerőből nem finanszírozható beruházások költségeit megdrágítják. Ilyen módon tehát magasabb kamatok esetében csökken a fogyasztás és a beruházás, tehát csökken a gazdasági aktivitás. Ezzel szemben alacsonyabb kamatok esetén fellendül a hitelezés, illetve a megtakarítások is alacsonyabb szinten lesznek.
A központi bankok az alapkamat megválasztásán túl meghatározzák a bankok kötelező tartalékrátáit is, tehát a hitelintézetek forrásainak azon százalékát, melyet nem adhatnak kölcsön más gazdasági szereplők számára. Ezek növelésével csökkenthető a hitelezés, míg csökkentésük által többet hitelezhetnek a bankok.
Továbbá alternatív módon eszközvásárlásokkal is módjában áll a jegybankoknak a kereslet növelése. Az eszközvásárlások alatt állampapírok másodpiaci vásárlását, illetve vállalati kötvények és jelzáloglevelek vásárlását értjük. Az eszközvásárlási programok Európában a jegybankok nem konvencionális eszközeinek tekinthetők, míg például az USA-ban a központi bank szerepét betöltő Fed tradicionálisan államkötvények vásárlása és eladása útján állítja be a piaci kamatszintet. Az eszközvásárlások során a jegybankok a másodpiacon értékpapírokat vásárolnak piaci alanyoktól újonnan kibocsájtott jegybankpénzért cserébe. Ezen megnövelt pénzmennyiség rövid távon növeli a piaci aggregált keresletet, mely áttételesen gazdasági stimulációs hatással bír, hosszú távon azonban inflációhoz vezethet.