Közgazdasági értelmezésben a fogyasztó soha nem magát a terméket keresi, hanem a termékben megtestesült szükségletkielégítő tulajdonságot, ami nem más, mint a hasznosság.
Hasznosság jelentése
A termék vagy szolgáltatás hasznossága a fogyasztói döntések egyik mozgatórugója. Az, hogy ez mit is jelent konkrétan egy fogyasztó számára nem tudjuk megválaszolni, hiszen az egyéni ízlés kérdése. A hasznossággal rokon értelmű kifejezés a hétköznapi nyelvben az érték.
Hasznosság alatt értjük valamely termék, vagy szolgáltatás hasznos tulajdonságainak összességét, illetve azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó az adott termék, vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer. A mikroökonómiában feltételezzük, hogy minden egyén a hasznosságból kiindulva képes értékelni és rangsorolni a fogyasztási lehetőségeket, termékkosarakat. Ezt a hasznossági rangsort a fogyasztó preferencia-rendszerének nevezzük.
Racionális fogyasztó és a hasznosság
Az egyén ténylegesen akkor válik fogyasztóvá, ha képes és hajlandó egy termék megvásárlására. Ennek a döntési mechanizmusnak az eredményeképpen alakult ki a termék piaci kereslete a fogyasztók összességére nézve. A vásárló tehát alapvetően két szempontot mérlegel. Az áru hasznos tulajdonságai mellett annak árát is megnézi. Az ár mint költség jelentkezik ebben a felfogásban. Az ár mellé egyéb költségeket is figyelembe kell venni, ilyen egyéb költség például a sorban állás és az utazás vagy egyéb tranzakciós költségek. Mindezt mérlegelve a mikroökonómiában racionálisnak tekintjük azt a fogyasztót, aki az adott feltételek (jövedelem) mellett, a lehető legjobb eredményre, maximális hasznosságra törekszik.
Teljes haszon és határhaszon
A teljes haszon az elfogyasztott javak mennyiségének növekedésével együtt nő, de nem a végtelenségig, csak a telítettségi pontig. A telítettségi pont a teljesen kielégített szükségleteknél van. A határhaszon az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó összes haszna, ha egységnyivel növeli fogyasztását valamely termékből. Az egyes javakat összehasonlíthatóvá teszi a pénz, illetve a javak ára – a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos.
Hasznosság Gossen I. törvényében
A csökkenő határhaszon elve (Gossen I. törvénye) szerint az egymást követő pótlólagos termékegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő. Azaz minél több van valamiből annál kevesebbet ér, annál kevesebb áldozatot vagyunk hajlandók hozni egy újabb egységnyi termék beszerzésére. Vagyis, ha pénzbe kerül egyre kevesebbet vagyunk hajlandóak érte fizetni.
A csökkenő határhaszon elve nem általános erejű törvény, nem működik minden helyzetben. Egy bélyeggyűjtő esetében például, minden egyes megszerzett darab nagyobb ösztönzést jelent további darabok megszerzésére. Ha Gossen I. törvényét a pénzre, mint jószágra vonatkoztatjuk, akkor azonos a kockázatkerülés koncepciójával: minél több a rendelkezésünkre álló pénz, annál kisebb jelentőséget tulajdonítunk egy plusz forintnak.