A hiperinfláció szélsőségesen magas inflációt jelent. Számszerűsítve ez annyit tesz, hogy a havi árszínvonal több, mint 50 százalékkal emelkedik.
Ennek következtében a pénz, mint fizetőeszköz nem tudja ellátni az értékmérő, a csereeszköz és a vagyontartó funkcióit. Az elértéktelenedett pénznem helyét gyakran egy idegen ország valutája, valamilyen áru (só, liszt, dohány), vagy arany veszi át. Az állami bevételek nagymértékben csökkennek, mivel az adó megállapítása és beszedése között eltelt idő alatt a kiszabott összeg reálértéke drasztikusan zuhan. A hiperinfláció a gazdaság összeomlásának egyik jele, ilyenkor a költségvetési politika alapvető átalakítására van szükség.
Hiperinfláció kialakulása
A hiperinfláció kialakulásának leggyakoribb oka, hogy az állam a felmerülő kiadásokat már nem tudja sem a bevételekből, sem pedig hitelekből fedezni, így kénytelen növelni a pénzkibocsátást (vagyis egyre több pénzt nyomni). Ha a jegybank megfelelő (arany-, áru- vagy egyéb) fedezet nélkül nyomtat pénzt, akkor az elértéktelenedik, ami inflációt okoz. Emiatt az adóbevételek reálértéke csökken, a hiány tovább emelkedik, ezért az állam kénytelen még több pénzt kibocsátani, ami tovább gerjeszti az inflációt. A folyamat tehát önmagát gerjeszti, bizonyos körülmények között (például válságban) nehéz megakadályozni elmélyülését. A kormányzati kiadások csökkentésével és adóemeléssel mérsékelhető a magas bevétel iránti igény.
Hiperinflációk a történelem során
Az első világháború után több országban is hiperinfláció alakult ki. Németországban a pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot, az árak 49 óránként duplázódtak. Németországot a győztes hatalmak kártérítésre kötelezték, de mivel nem fizetett, megszállták az ipari központjait. A kieső bevétel pótlására kezdett a kormány fedezet nélkül pénzt nyomtatni, ami végül hiperinflációba torkollott.
A történelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a második világháború után. A havi infláció megközelítette a 41900 billió százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946. augusztus 1-jén a pengőt leváltotta a forint, ekkor 400 ezer kvadrillió pengő ért egy forintot. A gyors drágulás a vesztett háború, a kifosztott államkassza és az elégtelen termelés törvényszerű következménye volt, ugyanúgy, mint a mind magasabb címletű pénzek kibocsátása s a nyomasztó pénzhiány enyhítésére a bankóprés beindítása.