A hozzáadottérték-adó (héa, Magyarországon: áfa) egy forgalmi adó, amely az egyes termelési fázisokban keletkező értéknövekmény értékesítését terheli.
Hozzáadottérték-adó jelentése
Tartalmát tekintve fázisadó, amely végigkíséri a konkrét terméket és szolgáltatást az előállítás kezdő szakaszától a végső értékesítésig. A felmerülő összeget teljes egészében a termék utolsó felhasználója, azaz a végső fogyasztó viseli. Szinte minden olyan termékre és szolgáltatásra alkalmazandó, amelyet adásvétel után az Európai Unióban használnak fel vagy fogyasztanak el.
Világszerte több mint 160 ország alkalmazza, az Európai Unió országaiban fordul elő leggyakrabban. Az Egyesült Államok továbbra is figyelemre méltó kivétel e tekintetben. A héa vitatott adózási forma. Növeli a kormányzati pénzeket anélkül, hogy megbüntetné a sikert vagy a vagyont, ahogyan a jövedelemadók teszik. A kritikusok szerint egyszerűen egy regresszív adó, amely növeli az alacsonyabb jövedelműek gazdasági terheit, és bürokratikus terheket is ró a vállalkozásokra. A hozzáadottérték-adó alapja az adófizetők fogyasztása, nem pedig a jövedelmük. A progresszív jövedelemadóval ellentétben, amely magasabb összegeket vet ki a magasabb jövedelműekre, a héa minden vásárlásra egyformán terhel.
A hozzáadottérték-adó előnyei és hátrányai
A „szegények adójának” is nevezik, mivel az alacsonyabb jövedelműek és a többgyermekesek jövedelmük nagyobb részét – néha teljes egészét – fordítják napi cikkek vásárlására, amit ez az adónem terhel. A gazdagabbak megtakarítása, befektetése viszont mentes tőle, és emellett ez még további jövedelmet is generál. Fel szokták vetni azt is, hogy a jómódúak külföldi fogyasztását, például nyaralását egy másik országban terheli az ottani héa, tehát a hazai költségvetéshez az nem járul hozzá. Mindezek miatt a magasabb hozzáadottérték-adó a jövedelmi különbségek széthúzását eredményezi a társadalomban.
Hívei viszont igazságosnak tartják, mert a fogyasztást, tehát a javak élvezetét adóztatja, amíg a magas jövedelmi adók a szorgalmas munkát büntetik. Ezen kívül a sokat fogyasztó jómódúak kényszerűen sok áfát kénytelenek fizetni. Például egyetlen személygépkocsi után a fizetendő adó több millió forintot is kitesz, a keveset fogyasztó szegényeket az általuk elfogyasztott javak csekély értéke miatt viszont alacsonyabb összeg terheli. Ráadásul a legtöbb országban, így Magyarországon is, kedvezményes adó-kulcsok vonatkoznak egyes alapvető megélhetéshez szükséges árucikkekre. Például a gyógyszerek, a tej és a tejtermékek, a nyers húsok és a távhő szolgáltatás után alacsonyabb százalékot kell kifizetni az államnak. Így az alacsonyabb jövedelműeket célzottan lehet segíteni. Támogatói továbbá a versenyképesség fokozódását várják tőle, mert a termelő és a fejlődést szolgáló tevékenységek helyett a fogyasztást terheli adóval.
Társadalmi problémát jelenthet még a héához kapcsolódó adócsalás. Például előfordulhat körhinta-csalás vagy jogosulatlan visszaigénylés. Támogatói szerint azonban az áfa más adónemekkel összevetve a legjobban ellenőrizhető és beszedhetőek közé tartozik. Nehéz csalni vele, ezért igazságos.
Magyarországon
A magyarországi 27 százalékos általános forgalmi adó (áfa) az Európai Unióban a legmagasabb hozzáadottérték-adó. A magyar adórendszerben az általa hozzáadott érték, vagyis az értéknövekedés után az eladónak minden kereskedelmi szinten meg kell fizetnie. Mivel a hozzáadott, és nem a teljes érték után fizetendő, végső összege egy termékre nézve független attól, hogy hány vételen és eladáson megy keresztül. Indirekt adó, hiszen nem az fizeti be az államnak, akitől a forrásösszege származik. A kettős adóztatás elkerülése érdekében az exportált termékek után általában nem kell általános forgalmi adót fizetni, vagy pedig az adóvisszatérítés eszközét alkalmazzák. Az adócsalások elhárítása érdekében vezették be a fordított adózási rendet. Ilyenkor a kiállított szállítói számlában nem kell szerepeltetni a szolgáltatás áfáját, azt a vevő vagy megrendelő fizeti, vagy vallja be a saját adóbevallása során az adóhatóságnak.