Az IMF megalapításának fő oka a nemzetközi valutarendszer stabilitásának megteremtése, a tagállamok gazdasági fejlődésének elősegítése volt, valamint, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleg problémákkal küzdő tagországainak.
IMF jelentése
Az International Monetary Funds (magyarul: Nemzetközi Valutaalap) egy 1945-ben létrehozott, washingtoni székhelyű nemzetközi pénzügyi szervezet.
A tagok meghatározott kvóta szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez. Ezt a kvótát gazdasági súly alapján határozzák meg. Jelenleg 189 ország tagja a szervezetnek. Magyarország 1982-ben lépett be az IMF tagállamai közé, és azóta már többször is vett fel hitelt a Valutaalaptól. Legutóbb 2008-2009-ben került rá sor, amikor a gazdasági válság következtében a kormány 20 milliárd eurós kölcsönt kért, melynek a jelentős részét a Valutaalap adta.
Szervezet felépítése
A Valutaalap szervezeti felépítésének élén a Kormányzótanács áll, amelynek valamennyi tagország kormányzója a tagja (Magyarországon az MNB elnöke). Ők évente egyszer, az IMF-Világbank éves közgyűlésen ülnek össze, amíg a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a Fejlesztési Bizottság (DC) évente kétszer ülésezik. A Valutaalap napi munkáját a 25 tagú ügyvezető igazgatóság irányítja, őket segíti a közel 3000 fős szakértői stáb, amelynek élén a vezérigazgató és három helyettese áll.
Az IMF fontosabb tevékenységei
Az IMF célja a nemzetközi pénzügyi élet zavartalan működésének elősegítése. Megalakulása óta a Valutaalap működése az aktuális világgazdasági helyzet (és mainstream közgazdaságtani nézetek) függvényében változott. Tevékenységének három fő pillére a nemzeti árfolyam-politikák felügyelete, a technikai segítségnyújtás, illetve a pénzügyi hitelezés.
A gazdaságpolitikai felügyelet során a Valutaalap rendszeres párbeszédet folytat tagországaival az évente esedékes gazdaságpolitikai konzultáció keretében, és ajánlásokat fogalmaz meg részükre. A szakértői segítségnyújtás során az IMF szakmai támogatást, tanácsokat nyújt tagországainak gazdaságpolitikájuk hatékonyságának javítása céljából. Ez a tevékenysége az oktatástól a továbbképzésen át a konkrét problémák megoldására tett javaslatokig a legváltozatosabb formákat öltheti. Számos területre kiterjedhet, mint költségvetési, monetáris és árfolyampolitika, a bank- és pénzügyi szektor felügyelete és szabályozása, statisztikai adatszolgáltatás.
A Valutaalap pénzügyi segítséget nyújt olyan államoknak, amelyek finanszírozási problémákkal küzdenek. Ennek keretében egyrészt átmeneti hitelt ad, illetve ezzel párhuzamosan támogatja a fizetési gondok orvoslását szolgáló gazdasági programot. A hitelt valamelyik szabvány hitel-megállapodás keretében folyósítják. Ez rögzíti a fizetési mérleg gondok leküzdését célzó gazdaságpolitikát és intézkedéseket, amelyek megvalósítását az ország elvállalta. A hitel-megállapodás alapját képező gazdasági programot az egyes országok a Valutaalappal folytatott párbeszéd során készítik el.
A fentieken túl az IMF a Világbankkal karöltve fontos szerepet játszik az alacsony jövedelmű országok életszínvonalának emelésében, illetve a szegénység visszaszorításában. Ennek keretében számos kezdeményezés indult, így a Valutaalap kedvezményes hitelt nyújt a legszegényebb országoknak az úgynevezett Szegénységcsökkentő és Növekedést Támogató (PRGF) és Súlyosan Eladósodott, Legszegényebb Országok (HIPC) nevű alapjából.
SDR
A magyarul Különleges Lehívási Jogok (Special Drawing Rights) névvel ellátott nemzetközi instrumentum. az IMF 1970. január 1-jén vezette be. Az SDR-t csak az IMF-tagországok jegybankjai közötti pénzügyi elszámolásokban lehet felhasználni. A tagországoknak az SDR alapján igénybe vehető hitelforrása az IMF-nél jegyzett kvótájuk nagyságától függ, gyakorlatilag annak kétszeresét használhatták fel. Az SDR értékét 5 nemzetközi valuta kosara alapján számolják – amerikai dollár, kínai renminbi, euró, angol font és japán jen. Az SDR pénznemkódja XDR.