A kamatláb a fizetendő, vagy kapott kamat százalékban meghatározott értéke a hitel, vagy a befektetés összegéhez viszonyítva.
Hitelfelvétel esetén a kamatláb a hitel „ára”, a fizetendő kamat összege és a felvett hitel értékének aránya. Megmutatja, hogy egy adott időszakra – éves kamatláb esetén egy évre – a kintlévő kölcsön hány százalékát kitevő kamat fizetendő vissza.
Befektetések esetén pénzügyi művelet másik oldaláról megközelítve értelmezhetjük ugyanígy a kamatlábat. A kamatláb a befektetett összeg függvényében megállapított hozamot jelöli ebben az értelemben. A hitelintézmények általában éves kamatlábat adnak meg, azonban találkozhatunk havi vagy más időintervallumra vonatkozó kamatlábbal is.
Kamatláb meghatározása hitel esetén
A kamat a hitelfelvevőt terhelő díj a kölcsönvett összeg használatáért, melynek tárgya lehet fogyasztási cikk, jármű vagy ingatlan is. Magánszemélyek esetén a hitelfelvétel legtöbbször lakásvásárlás, projektek finanszírozása, vállalkozások indítása vagy főiskolai tandíj fizetése esetén történhet. A vállalkozások tőkeprojektek finanszírozására vagy tevékenységük bővítésére és finanszírozására vesznek fel kölcsönöket, amely fordítható állandó és hosszú távú eszközök, például föld, épületek és gépek vásárlására, vagy forgóeszköz finanszírozásra is. A felvett összeg vagy egy összegben, előre meghatározott időpontig, vagy rendszeres részletekben kerül visszafizetésre.
A kamatláb a hitelfelvevő adósságköltsége, a hitelező számára pedig a megtérülési ráta. A kamat felszámítása miatt a visszafizetendő összeg általában nagyobb, mint a felvett tőke, mivel a hitelezők kárpótlást várnak a kölcsön futamideje alatti pénzhasználatra és az azzal járó kockázatra. A teljes törlesztési összeg és az eredeti kölcsön közötti különbség a felszámított kamat.
A kamatláb meghatározásakor a hitelintézet felméri a hitelfelvevő visszafizetési képességét, tehát a hitelezés kockázatát, és annak függvényében határozza meg a kamatlábat is. Befektetések esetén is igaz az összefüggés, a nagyobb kockázatú befektetések általában nagyobb kamatlábbal is járnak.
Alapkamat és a kamatlábak értéke
Az alapkamatot, tehát a hitelintézetek számára irányadó kamatot az adott ország (vagy monetáris unió) jegybankja határozza meg, amely befolyásolja a bankközi források költségeit is. Ezáltal az alapkamat befolyásolja a kereskedelmi bankok kamatlábainak értékét is, mely már közvetlenül érinti a fogyasztókat.
Alapvetés, hogy minél nagyobb kockázatú a befektetés, annál nagyobb a kamatláb értéke. A fogyasztási hitelek általában THM-et, vagyis teljes hiteldíj mutatót használnak, amely a kamatlábat és a hitellel járó egyéb költségeket a hitel teljes összegéhez viszonyítva mutatja meg éves szinten.
Kamatlábak fajtái
Nominális kamatlábnak nevezzük a kamatláb meghirdetett mértékét, amely egy monetáris egységben kifejezett összeg. A reálkamatlábat pedig a nominális kamatláb inflációval való korrigálásával kapjuk meg, ami így vásárlóerőben kifejezett érték.
Léteznek referencia-kamatlábak mint például a BUBOR, a LIBOR vagy az EURIBOR, melyek az adott devizák bankközi piacainak kamatlábai. Ezek mindenki számára hozzáférhető, egy adott devizanemben meghatározott értékek, melyeket gyakran használnak változó kamatozású hitelek kamatlábainak megállapítására.