A karbonsemlegesség nettó nulla üvegházhatású gáz kibocsátását jelenti. Akkor áll fenn, ha a szén-dioxid és egyéb gázok kibocsátott mennyisége megegyezik azzal, amit legkörből kivonnak, illetve a szénelnyelőkben tárolnak.
Karbonsemleges lehet egy ország, egy iparág, egy cég, egy termék, egy szolgáltatás, egy rendezvény, de akár egy tevékenység – mint például a repülés – vagy egy egyéni életmód is.
A legtöbb szervezet és egyén számára nem egyszerű kibocsátásukat teljesen lenullázni, így a karbonsemlegesség sokszor külső, üvegházhatású gáz csökkentő projektek és eszközök használatát jelenti.
Cégek rendszerint megújulóenergia és energiahatékony projektek támogatásával érik el a karbonsemlegességet. Számos ezek közül extra társadalmi és közösségi előnnyel jár. Sok cég számára a karbonsemlegesség kulcsfontosságú szerepet játszik a társadalmi felelősségvállalást érintő stratégiájában (CSR – Corporate Social Responsability) és elősegíti fenntartható működésüket.
A karbonsemlegességre való törekvés lehetővé teszi a cégek számára, hogy kivegyék részüket a globális klímaválságból. Sok fogyasztó számára is népszerűbbek a karbonsemleges cégek, termékek, szolgáltatások.
Az Európai Unió klímarendeletében vállalja, hogy 2050-re eléri a karbonsemlegességet, 2050 után pedig több szén-dioxidot fog elvonni a környezetből, mint amennyit kibocsát.
Szénmegkötés, szénelnyelés
A szén-dioxid kivonását a légkörből, majd annak eltárolását szénmegkötésnek nevezzük. A karbonsemlegesség érdekében a kibocsátott üvegházhatású gázokat szénmegkötéssel kell ellensúlyozni.
Szénelnyelőnek azokat a rendszereket nevezzük, melyek több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. Fő természetes szénelnyelők a talaj, az erdők és az óceánok.
Hogyan érhető el a karbonsemlegesség?
A karbonsemlegesség több úton is támogatható, mérsékelni lehet a kibocsátást, és növelni a szénmegkötést is.
A kibocsátás kompenzálását segíti a megújuló energiákba, az energiahatékony rendszerekbe vagy más tiszta, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való befektetés. Ilyenek például a szél-, víz- biomassza és naperőművek.
A kibocsátást jelentősen lehet mérsékelni különböző szabályok és előírások által, például szén-dioxid-határ és szén-dioxid-kibocsátási díj meghatározásával. Ha az Európai Unióba például lazább klímavédelmi országból szállítanának termékeket, akkor a szén-dioxid-kibocsátási díjjal elérhető, hogy ezek a termékek ne legyenek olcsóbbak az Unión belüli, kevesebb károsanyag kibocsátással előállított termékekkel szemben.