A kétszintű bankrendszer esetén a központi, vagy más néven jegybank csak közvetett kapcsolatban áll a gazdasági szereplőkkel, akik a kereskedelmi bankokon keresztül vehetnek igénybe pénzügyi szolgáltatásokat.
A bankrendszereknek a másik típusa, az egyszintű bankrendszer. Esetében a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdasági szereplőkkel, és egyszerre tölti be a jegybanki és kereskedelmi banki funkciókat.
Legfőbb különbségek az egyszintű és kétszintű bankrendszer között
A bankrendszer nem más, mint egy ország bankjainak, hitelintézeteinek összessége. A bankrendszernek két alaptípusa ismert: egyszintű és kétszintű bankrendszer.
Az egyszintű bankrendszerben a központi bank közvetlen kapcsolatban áll a gazdálkodó alanyokkal. Betölti mind a jegybank, mind a kereskedelmi bankok funkcióját. A kétszintű bankrendszerben a központi bank és a gazdálkodó alanyok közé belépnek a kereskedelmi bankok. Ennek köszönhetően a központi bank és gazdasági szereplők között csak közvetett kapcsolat van. Ebben a rendszerben a kereskedelmi bankok foglalkoznak az ügyfelek igényeivel, ők nyújtanak nekik hitelt és szolgálják ki őket. A kereskedelmi bankok profitorientált tevékenységet végeznek, míg a központi bank nem.
A fejlett piacgazdaságokban, a mai Magyarországon is kétszintű bankrendszer működik.
Az egyszintű bankrendszer később, a kétszintű bankrendszer után alakult ki. Jellemzően a centralizált gazdasággal rendelkező szocialista országokban működött egyszintű bankrendszer. A központi bank ebben a rendszerben kezelte a hitelelbírálásokat, gyűjtötte a megtakarításokat, ergo minden pénzzel kapcsolatos tevékenységre rálátott. Azonban ez a modell nem kellően rugalmas egy komplex piacgazdaság igényeinek kielégítésére.
Az egyszintű bankrendszerben a központi bank általában nem egyedül lát el minden funkciót, hanem a bank közvetlen felügyelete alá tartozó, különböző szakintézeteket hoz létre. Léteznek olyan országok, ahol viszont tényleg csak egyetlenegy intézmény látja el a bankrendszer összes funkcióját, ilyen például Kuba, Mongólia és Albánia.
Az egyszintű bankrendszer előnyei
Az egyszintű bankrendszerben könnyebben érvényesíthetők a gazdaságpolitikai célok. Mivel csak egy szint van, és nincsenek párhuzamos fiókhálózatok, nincs szükség szélesebb körű monetáris eszközök fenntartására az irányításhoz. Ennek köszönhetően alacsonyabbak a fenntartási költségek, ráadásul könnyebben átlátható, ellenőrizhető és nyomon követhető rendszert eredményez.
Az egyszintű bankrendszer hátrányai
Az ideológiai irányelvek a politikában könnyen a gazdaságiak fölé kerekednek. Mivel egy központi bank van, amely mindent kézben tart, ez elviekben kizárja, hogy verseny legyen az ügyfelekért. Sőt, az ügyfeleknek kell küzdeni a banki hitelért (mivel a központi banknak hitelmonopóliuma van), hiszen általában csak az erős vállalkozások hitelkérelmeit hagyják jóvá, és így kevesebb befektetés tud megvalósulni. Végeredményképpen, a banki verseny hiánya gátolja a pénzügyi rendszer és a gazdaság fejlődését.
A kétszintű bankrendszer előnyei
A kétszintű bankrendszer, mivel versenyhelyzetet teremt, sokkal inkább motiválja a bankokat arra, hogy magasabb színvonalú, fejlettebb megoldásokkal álljanak elő, valamint szélesebb körű és jobb szolgáltatást nyújtsanak. Mivel verseny folyik az ügyfelekért, a bankok a piaci verseny hatására az egyszintű bankrendszernél olcsóbban nyújtanak hiteleket, amely támogatja a beruházások megvalósulását és ezáltal a gazdasági növekedést.
Kétszintű bankrendszer előnyei és hátrányai
A kétszintű bankrendszernek magasak a fenntartási költségei. A versengő bankok egymással párhuzamosan építik ki a fiókhálózataikat, illetve szükség van kifinomultabb monetáris eszközökre a pénzügyi irányításhoz. Mivel jellemzően sok bank és bankfiók van, kevésbé átlátható és nehezebben ellenőrizhető rendszer. Emellett bonyolultabb a pénzügyi rendszerek nyomon követése is.
A magyar bankrendszer
A szocialista mintának megfelelően a második világháború után Magyarországon is egyszintű bankrendszer működött 1947 és 1987 között. Viszont ez nem azt jelentette, hogy egyetlen központi bank, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látott el minden funkciót. Az MNB különböző feladatok ellátására szakosított pénzintézeteket hozott létre saját ernyője alatt. Például a lakosság pénzügyeit az Országos Takarékpénztár (OTP), a külkereskedelmi forgalmat a Külkereskedelmi Bank, a beruházási hiteleket az Állami Fejlesztési Bank kezelte, míg az MNB csak felügyelte, ellenőrizte ezen folyamatokat. Ez így működött egészen kétszintű bankrendszer visszaállításáig (bár már előtte is működött több kereskedelmi bank az országban, az OTP mellett).
Ez után az MNB-nek már csak három funkciója maradt: az állam bankja (költségvetési politikát támogatja), a bankok bankja (kereskedelmi bankoknak hitelt nyújt) és a jegybanki funkciók (pénzkibocsátás).
Jelenleg a magyar bankrendszer az alábbi módon épül fel:
- MNB (monetáris hatóság)
- Monetáris pénzintézetek (betétet gyűjthetnek): Kereskedelmi bankok, Takarékpénztárak, Takarékszövetkezetek
- Nem monetáris pénzintézetek (nem gyűjthetnek betétet): Bankszerűen működők (Befektetési bankok, Szakosított bankok), Nem bankszerűen működők (Nyugdíjpénztárak, Biztosítók)