Költségvetési egyenleg alatt az állam bevételeinek és kiadásainak különbségét értjük.
Pozitív költségvetési egyenlegről beszélünk, ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, a negatív költségvetési egyenleg pedig azt jelenti, hogy a költségek haladták meg a bevételeket. Ha a bevételek és kiadások egyenlőek, akkor a költségvetés egyensúlyban van, azaz nullszaldós.
Költségvetési egyenleg fogalma
A költségvetés egy költségtervezés, amely lényege, hogy a múltbeli bevételek és kiadások alapján megbecsüljük, megtervezzük a jövőbeli bevételeinket és kiadásainkat. Természetesen a valóságban a tervezett és tényleges értékek között gyakran eltérés van. A költségvetési egyenleg megmutatja, hogy az adott szerv (jellemzően kormány vagy állam) által tervezett kiadások és bevételek hogyan viszonyulnak egymáshoz.
A költségvetési egyenleg röviden nem más, mint a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak különbsége. Ha a bevételek éppen fedezik a kiadásokat, akkor költségvetési egyensúlyról beszélünk. Ha a központ többet költött, mint amennyi bevétele volt, akkor a költségvetése hiányos (deficites), és ez esetben negatív költségvetési egyenleggel rendelkezik. Ha jól gazdálkodott, több bevétele volt, mint kiadása, akkor többlet (szufficit) keletkezett, tehát pozitív költségvetési egyenleggel rendelkezik.
Negatív költségvetési egyenleg esetén a hiányt pótolni kell. Az állam ilyen esetben például hitelekkel igyekszik fedezni a hiányt, azaz a kormány megjelenik a tőkepiac keresleti oldalán, és az adósságkibocsátással felszívja a tőkepiaci megtakarításokat. Ezzel szemben a pozitív költségvetési egyenleg azt jelzi, hogy a kormány maga is megtakarított. Az állam nettó megtakarítása hatással van a belső tőkepiacokra és a nemzetközi kereskedelemre. A belső tőkepiacokon a magasabb megtakarítás több tőkéhez, és alacsonyabb kamatokhoz vezet, ceteris paribus; míg nemzetközi szinten, ha egy nemzetgazdaságnak nőnek a megtakarításai, úgy azt exportálhatja külföldre külkereskedelmi egyenlegén keresztül.
Költségvetési egyenleg mutatói
A költségvetési egyenleg mutatói közé soroljuk a különböző alapmutatókat és elemzési mutatókat. Alapmutatóknak nevezzük a különböző statisztikai és számviteli módszerekkel számolt mutatószámokat. A magyar költségvetés alapja például a pénzforgalmi szemlélet, amely azt jelenti, hogy a bevételeket és a kiadásokat a pénzmozgás időpontjában számolják el. Ezzel szemben az Európai Unió ESA-mutatót használ, amely a kifizetés alapjául szolgáló esemény időpontjában rögzíti a tranzakciót. Az elemzési mutatók egy része összekapcsolódik az állományi mutatókkal (állam tartozásállománya), a másik része pedig a költségvetési politika hatásait vizsgálja.
Elsődleges költségvetési egyenleg
Ha a költségvetési egyenlegbe nem számítjuk bele a kamatkiadásokat, akkor megkapjuk az elsődleges költségvetési egyenleget. Ennek több értelmezése is létezik, annak függvényében, hogy csak a kamatkiadásokat vagy a kamatbevételeket is levonják-e a költségvetési hiányból.
A kamatkiadásokat az államadósság, a piaci hozamok, és a múltban kibocsátott állampapírok befolyásolják. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket a kormányzat – főleg egy kis, nyitott gazdaság esetében – rövid távon nem képes érdemeben változtatni. Az elsődleges egyenleg kiszámítása pontosabb képet ad az állam pénzügyi működéséről. Emellett hosszú távú tervezésnél, például fenntarthatósági számításoknál vagy az adósság becslésénél érdemes lehet csak ezt a mutatót is megvizsgálni külön, a teljes egyenlegtől elválasztva.
A gyakorlatban az elsődleges egyenleg nem képes megmutatni a középtávú fiskális helyzetet, mivel azt a gazdaság ciklikussága is befolyásolja. Ezért a még pontosabb elemzés érdekében használjuk a ciklikusan igazított egyenleget, amely a költségvetési egyenleg ciklikus komponens nélküli része. A ciklikus komponens nem más, mint a gazdasági ciklus költségvetési egyenlegre gyakorolt hatása. Azaz a ciklikusan igazított egyenleg megmutatja, hogy mekkora lenne a költségvetés hiánya, ha eltekintenénk a gazdaság ciklikus hatásától.
Másodlagos egyenleg
A másodlagos egyenlegbe a folyó viszonzatlan transzferek, egy évnél hosszabb ideig külföldön dolgozók hazautalásai, segélyszállítmányok és nemzetközi szervezetek tagdíjai tartoznak. A folyó transzferek a rendelkezésre álló jövedelmet érintik közvetlenül, a vagyont érintő tőketranszfer (például beruházási támogatás) nem tartozik bele. Ezek egyoldalú átutalások, azaz a pénzforgalommal szemben nem keletkezik valamilyen más természetű követelés: a küldő jövedelme csökken, míg a fogadóé növekszik. A másodlagos egyenleg legnagyobb része az EU-transzfer; ide sorolandó az EU-költségvetésbe való befizetés, az EU szociális és mezőgazdasági alapjaiból származó utalások.
Fontos arra is egy pillantást vetni, hogyan alakul a GDP és az államadósság viszonya, aránya (például a GDP-hez képest arányaiban növekszik vagy csökken az államadósság). Az államadósság évi nominális növekedése az államháztartási hiánnyal egyezik meg. Ha gyorsabban nő egy országban a GDP, mint az államadósság, akkor az adott ország idővel képes „kinőni”, visszafizetni az államadósságot.