A költségviselő alatt azon termékeket, termelési egységeket és szolgáltatásokat értjük, amelyekhez egyértelműen és közvetlenül hozzá tudjuk kötni az előállításuk során felmerülő költségek típusát és mértékét.
A fogalmat a vezetői számvitelben használják, segítségével meghatározható az egyes termékek és szolgáltatások önköltsége. Az önköltség pontos meghatározására a tervezhetőség és termelés optimalizálása miatt van szükség.
A költségeket többféleképpen csoportosíthatjuk, például költségnemek, összetétel, elszámolhatóság módja vagy a termelés volumenének változásához való viszony alapján. A vezetői számvitelben a költségeket költségnemek, költséghelyek és költségviselők szerint kategorizáljuk.
A költségek költségviselőnkénti elszámolása azt jelenti, hogy a termék, szolgáltatás előállításakor felmerülő közvetlen költségeket (tehát amelyek közvetlenül kapcsolhatók az adott termékhez, szolgáltatáshoz) hozzákötjük az adott termékhez, szolgáltatáshoz. Arra törekszünk, hogy minden előállított termék és szolgáltatás költségviselő legyen, azaz mindegyikhez hozzá tudjuk kapcsolni a releváns, az adott árunál felmerülő költséget. Így pontosan látjuk, minek az előállítása mennyibe került a vállalat számára. Erre azért van szükség, hogy látható legyen, melyik termék kerül irreálisan sokba, hol lehetne és kell költséget csökkenteni, ahhoz, hogy nyereséges legyen a termelés, illetve melyik termék előállítása éri meg legjobban a vállalatnak.
Költségviselő megállapításának célja
A költségek költségviselőnkénti elszámolása nagy segítséget nyújt a pénzügyi tervezés és tényleges költségek összegyűjtése kapcsán. A termék önköltségének meghatározásánál alapként szolgál, az önköltség ismerete pedig a hatékony és eredményes működés szempontjából elkerülhetetlen. Ha tudjuk, melyik termék mekkora önköltséggel rendelkezik, össze tudjuk hasonlítani a különböző termékeke jövedelmezőség szerint.
A gyártás során azonban nem csak olyan költségek merülnek fel, amelyek közvetlenül kapcsolódnak egy termékhez. Vannak közvetett költségek is, amelyeket nem lehet egyértelműen egy adott termékhez kapcsolni. Ilyen esetben költséghely (költség felmerülésének helye a vállalati szervezeten belül) szerinti csoportosítást használunk.
Minden költség egyszer merül fel költséghelyenként (gyáregység, valamelyik üzem vagy az egész vállalat). Ezeket utána összeköthetjük valamelyik költségviselővel, illetve minden költség költségnemét (anyagi jellegű ráfordítás, személyi jellegű ráfordítás, értékcsökkenés, egyéb költség) meghatározhatjuk.
A magyar szabályok szerint minden vállalat a saját igénye szerint könyvelheti el a költségeit költséghelyek vagy költségviselők szerint. A költségnemek szerinti csoportosítást viszont könyvelési szabályok irányítják.