Konjunktúra

A konjunktúra olyan időszakot takar, amikor gazdasági fellendülés van, azaz nő a GDP.

Ellentéte a recesszió, azaz gazdasági visszaesés. Gazdasági fellendülések és visszaesések időszakos váltakozása kiad egy konjunktúraciklust, amely időtartama néhány, de akár több száz év is lehet. A konjunktúra alakulását különböző gazdasági mutatókkal jellemezzük, mint például a GDP és a munkanélküliségi ráta.

Konjunktúra jelentése

A gazdaság teljesítményével kapcsolatban különböző ciklusokat különböztetünk meg, vannak fellendülési szakaszok és recessziók egyaránt. Konjunktúráról akkor beszélünk, ha a gazdaság teljesítőképessége, a GDP növekvő pályán van. A kifejezést arra is használják, ha a társadalmi vagy a gazdasági viszonyok kedvező irányba alakulnak anélkül, hogy a termelésben valamilyen változás történt volna. Például egy adott területen konjunktúra van, ha az infrastrukturális fejlesztések hatására sikerül a települést és az ott termelt javakat fejleszteni.

Konjunktúra ellentéte

A konjunktúra ellentéte a recesszió, amikor a GDP csökkenő tendenciát mutat (általában már akkor is recesszióról beszélünk, ha a GDP két egymást követő negyedévben csökken).

Konjunktúraciklusok

A gazdasági teljesítmény ciklikusan változik. Megkülönböztetünk üzleti, pénzügyi, agrár és ipari ciklusokat. Ezen területeken léteznek véletlenszerű, nem gazdasági eredetű, illetve ciklikus (konjunkturális) ingadozások. A konjunktúraciklus egy olyan időszak, amely a fellendülés kezdetétől a következő fellendülés kezdetéig tart, ezzel egy teljes gazdasági periódust lefed. Konjunktúraciklus során eltérünk a hosszabb távú gazdasági trendtől.

A konjunktúraciklus fázisai az alábbiak:

  • expanzió vagy megélénkülés
  • prosperitás vagy fellendülés
  • recesszió vagy hanyatlás
  • depresszió vagy pangás

Egy konjunktúraciklus időtartama változó lehet, általában néhány évet ölel fel (klasszikus konjunktúraciklus), viszont előfordulhatnak egy évnél rövidebb, vagy akár több évtized hosszú ciklusok is. Extrém eseteknek számítanak az 50 éves Kondratiff-ciklusok (vagy Kondratyev-ciklusok) és a több évszázados szekuláris (vagy szuperhosszú) ciklusok.

A konjunktúraciklus egyes fázisainak kiváltó okai sokfélék lehetnek, például monetáris folyamatok vagy termelékenységi sokkok. Alapvetően a kiváltó tényezők alapján két kategóriába lehet sorolni a konjunktúraciklusokat: vannak külső (exogén) eredetű és öngerjesztő ciklusok. A külső elméletek a gazdasági rendszeren kívüli tényezők ingadozásaiban keresik a ciklusok okait. Szerintük például az olajár változására, egy háború kitörése, egy kedvezőtlen kormányváltás, egy technológiai innováció létrejötte lehet az ok, de ide tartozhat akár az időjárás változása is. Ezzel ellentétben a belső elméletek a gazdaságon belül keresik a gazdasági ciklusok ingadozásainak okát. Ezen megközelítés alapja, hogy a gazdaság magától értetődő tulajdonsága, hogy minden fellendülést visszaesés, majd újabb fellendülés követ, pusztán a gazdasági mechanizmusokból fakadóan.

Konjunktúra mutatók

A konjunktúra alakulását többféleképpen is lehet jellemezni. Leegyszerűsítve egy mutatóval is jelezhető, például a GDP-vel vagy az ipari termelés volumenindexével. Ha előrejelzést is szeretnénk tenni, érdemes idősoros elemzéshez folyamodni, amellyel az eddigi teljesítmény alapján a gazdasági pályát előrevetíthetjük. Ez esetben több időszak indexeit hasonlítjuk össze. A szezonalitást és a véletlen ingadozásokat nem tekintjük konjunkturális hatásnak, így azokat kihagyjuk az elemzésből. Az idősoros elemzésnél használt mutatókat három csoportba oszthatjuk:

  • Megelőző (leading): előre jelzi a gazdaság teljesítményét, például kötvényhozamok alakulása
  • Lemaradó (lagging): követi az eseményeket, például munkanélküliségi ráta
  • Együtt haladó (coincident): együtt mozog a gazdasággal, például a GDP

A mutatók készülhetnek egyes országokra, régiókra, vagy iparágakra is.