A közjószág olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek fogyasztásából senki nem zárható ki és a fogyasztók között nincs verseny a termékért.
Példaként megemlíthető a közvilágítás vagy a közutak, melyek igénybevételéből az autósok nehezen kizárhatók, illetve dupla annyi jármű közlekedése az adott helyen nem jelenti azt, hogy kétszer akkora mennyiségre lenne szükség a lámpákból, illetve az útból.
Az utak esetében persze egyik feltétel sem állja meg a helyét minden esetben, hiszen ha az autópályákra vagy a dugókra gondolunk, akkor mindkét feltétel hibás. Valójában nagyon kevés olyan tiszta közjószág van, ami mindkét kikötésnek megfelel, a köznapi nyelvben közjószágnak nevezett javak nagy része pedig általában inkább a közös jószágok csoportjához sorolható. A javakat (termékek, szolgáltatások) négy csoportba oszthatjuk aszerint, hogy a fogyasztók kizárhatók-e, illetve, hogy rivalizálnak-e az adott jószágért.
Cell | Kizárható a fogyasztó | Nem zárható ki a fogyasztó |
A fogyasztók versenyeznek a termékért | Magán jószág (ingatlan) | Közös jószág (felsőoktatás) |
A fogyasztók nem versenyeznek a termékért | Klubjószág (újság előfizetés) | Közjószág (közvilágítás, közutak) |
Tiszta közjószág jelentése
A tiszta közjószág olyan jószág, amely fogyasztásából nem lehet másokat kizárni, viszont a fogyasztó között nincs is verseny az adott jószágért, nem zavar senkit, ha mások is fogyasztják. Ilyen például a levegő is. Mint ahogy a levegő esetében, úgy általánosságban a közjószágok esetében sem értelmezzük a tulajdonjogot.
A tiszta közjószághoz hasonló a közös jószág fogalma. Ebbe a kategóriába tartoznak a közszolgáltatások. A közszolgálatásokból, és általánosságban a közös javakból sem lehetséges a kizárás, viszont mivel ingyenesek, nagyobb lesz irántuk a kereslet, mit a kínálat, és egyfajta zsúfoltság vagy verseny alakulhat ki a fogyasztók között. Az ilyen közjószágok általában állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, és a közösség adójából finanszírozzák őket.
A klubjószágok esetében a fogyasztók egy köre könnyen kizárható, viszont a kereslet növekedésével nem kell párhuzamosan növelni a kínálatot is. Például egy online újság kínálhat olyan tartalmat, ami csak az előfizetők számára elérhető, viszont a fogyasztók számának növekedésével nem kell arányosan növelnie a kínált cikkek számát.
Közlegelők tragédiája
A közlegelők tragédiája egy a közgazdaságtanban használt kifejezés, amely szemlélteti a közjószágok túlhasználatával kapcsolatos problémákat.
Tegyük fel, hogy van egy legelő, amelyhez mindenki korlátlanul hozzáférhet, hiszen köztulajdon. A legelőn 10 tehén számára van elegendő fű, ha ennyi legel rajta, akkor minden tehén 10 liter tejet ad.
Azonban az egyik gazda úgy dönthet, hogy még egy tehenet kivisz a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, 11 tehén már csak 9 litert tud adni fejenként. Viszont az a gazda, amelyik két tehenet vitt ki, így 18 liter tejre tesz szert, míg a többiek csak 9-re. Ezt felismerve, egy másik gazda is kiviszi még egy tehenét a legelőre, amely azt eredményezi, hogy még kevesebb fű jut egy tehénnek, és így egy tehén még kevesebb tejet képes adni, viszont a több tehenet legeltető gazdák összességében jobban járnak. És ez így megy tovább. Egy idő után azonban már olyan mértékű lesz a túlhasználat, hogy plusz egy tehén legeltetésével sem nő a gazdák egyéni legeltetése, viszont, ha eggyel kevesebb tehén mellett döntenének, rosszabb helyzetbe kerülnének a többiekhez képest.
A közlegelő, mint erőforrás, addig működik, amíg mindenki betartja a közösen létrehozott szabályokat. Azonban a szabályszegés egyénileg jobban megéri. Aki nem tartja be a szabályokat, lényegesen nagyobb nyereségre tesz szert, mialatt a többiek helyzete alig észrevehető módon romlik csak. A nyereség teljes mértékben az egyéné, míg a veszteségen az egész közösség osztozik. Viszont végső soron azzal, hogy a szereplők a saját érdekeiket követik, teljesen kimerítik az erőforrást (és ezáltal ártanak maguknak). Ez a közlegelők tragédiája.
Potyautas magatartás
A másik közjavakkal kapcsolatos probléma a potyautas magatartás. Mivel a közjavak mindenki számára elérhetőek, és nem számít, hogy valaki személyesen fizetett-e érte, lehetségessé válik, hogy a társadalom egyes tagjai úgy élvezzék a közjószág használatából fakadó hasznot, hogy valójában nem is fizettek érte. Mivel a közvilágítást adóból finanszírozzák, azon fogyasztói számítanak potyautasnak, akik nem fizetnek adót.