Közös piac

A közös piac kifejezést köznévként és tulajdonnévként is használjuk. Tulajdonnévként a Közös Piac az 1957-ben alakult Európai Gazdasági Közösség (EGK) másik elnevezése. Köznévként használva a kifejezés különböző országok közötti gazdasági társulásra, integrációra utal.

A közös piac fogalmáról általánosságban

Általánosságban a kifejezés arra utal, hogy egyes országok szorosabbra fűzik kereskedelmi és üzleti kapcsolataikat. Ez azt jelenti, hogy gazdasági integrációt hoznak létre, amelyben az áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke szabadon áramolhatnak. A közös piac célja egy egységes belső piac létrehozása, ahol a vámok, kvóták és eltérő szabályozásból eredő kereskedelmi akadályok eltörlése miatt a nemzeti piacok nem határolódnak el egymástól.

Európai Gazdasági Közösség

Az Európai Gazdasági Közösséget, azaz a Közös Piacot 1957-ben alapították, amely a korábbi, stratégiai fontosságú szén és acélipar harmozilását célzó ESZAK-ból nőtte ki magát.

Az alapító államok

  • Franciaország,
  • Hollandia,
  • Belgium,
  • Luxemburg,
  • Nyugat-Németország és
  • Olaszország voltak.

Az EGK-n kívül egyébként hasonló csoportosulásokat figyelhetünk meg a dél-amerikai térségben (MERCOSUR) és Afrikában is (COMESA).

Az EGK utódjaként létrejött EU ma az integráció magasabb szintjét valósítja meg. Az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és tőke is szabadon áramolhatnak a tagországok között. Ezzel az európai egységes piacot és általánosságban az európai egységet igyekeznek megteremteni. Ennek azonban további feltételei a gazdasági, politikai és pénzügyi integráció, és az ezekhez kapcsolódó gazdaságpolitikai intézkedések.

Gyakorlatban a közös piac 1958-ban, a Római Szerződés ratifikálásával jött létre. A szerződés tette lehetővé a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok eltörlését, és ezáltal növelte a gazdasági együttműködést. A koncepció 1968-ban, a vámunió létrehozásával vált teljessé. Ennek köszönhetően az áruk és szolgáltatások mellett a munkaerő és tőke szabad áramlása is lehetővé vált, valamint kedvezőbb adózási feltételek jöttek létre.

Az integrációs folyamat ez után a tagállamok közti túl részletes jogharmonizációs procedúra miatt megtorpant. A folyamat katalizációja érdekében az EGK a belső piac létrehozását tűzte ki irányelvnek. (A belső piac kifejezés az Egységes Európai Okmányban jelent meg először, 30 évvel a Római Szerződésben szereplő közös piac kifejezés után.) A közös piac és a belső piac közötti különbség az, hogy az utóbbi eléréséhez az áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke szabad áramlásán kívül más akadályok lebontása is szükséges lehet, mint például a belső határellenőrzés megszüntetése vagy a közös külső vámtarifák bevezetése.

Az európai integrációs folyamat az Európai Unió 1993-as megalakulásával érte el a jelenlegi formáját.

Közös Piac létrejötte

A Közös Piacként is ismert Európai Gazdasági Közösség jogelődje az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) volt.

A Közös Piac létrejöttének a lépései az alábbiak voltak:

  1. Robert Schumann 1950. május 9-én mondott beszéde, amely az Európai Szén- és Acélközösség létrejöttét alapozta meg. Akkoriban a szén- és az acélipar létfontosságúak voltak, emiatt gazdasági és politikai szempontból is fontos volt a német és francia erőforrások ötvözete és a két ország közötti ellenségeskedés feloldása. Ezen elgondolások mentén kötötte meg 1951-ben a Párizsi Szerződést Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország és a Benelux-államok, és hozták létre az ESZAK-ot.
  2. Ezután két társulást, az európai haderőt létrehozó Európai Védelmi Közösséget és az Európai Politikai Közösséget akarták létrehozni, de mindkét terv megfeneklett.
  3. 1955 júniusában konkrét elveket fogalmaztak meg az európai vámunióval kapcsolatban.
  4. 1957-ben az ESZAK jogutódjaként létrejött az EGK. A társulást létrehozó szerződés magában foglalta az alábbi célkitűzéseket: tagállamok közötti vámok eltörlése, külső vámtarifa kialakítása, közös mezőgazdaság- és közlekedéspolitika bevezetése, az Európai Szociális Alap és Európai Beruházási Bank létrehozása, valamit a tagállamok közötti kapcsolat szorosabbra fűzése.