Küszöbhozam

A küszöbhozam egy befektetéseknél használt viszonyítási alap, amely segít felmérni egy adott portfólió teljesítményének és befektetési stratégiájának sikerét.

Küszöbhozam jelentése

A küszöbhozam lehet egy tetszőleges eszköz vagy eszközök csoportjának teljesítménye. Választásakor érdemes figyelembe venni az alap, illetve a befektető kockázati étvágyát és annak megfelelő referencia eszközöket választani. A lényeg, hogy a különböző pénzeszközök hozamát ehhez az értékhez viszonyítjuk. Ezáltal felmérhető, hogy a várakozásokhoz, piaci helyzethez képest mennyire volt sikeres az adott befektetési stratégia.

A küszöbhozamot szolgáltató referencia eszközök ismeretével felmérhetjük azt is, hogy milyen kockázatokra és mekkora nyereségre számíthatunk. A küszöbhozam lehet egy képlet alapján számított elméleti hozam, vagy az is lehet, hogy több, különböző értékpapírból épül fel, hogy a piac minél szélesebb szegmensét és minél több aspektusát le tudja fedni. Ennek megfelelően különböző tartalmú mutatók léteznek, például használható erre a célra az S&P 500 index, a Barlays bank Aggregate Bond indexe vagy akár az amerikai kincstárjegyek.

Egy befektetés akkor bizonyult sikeresnek, ha  hozama legalább akkora, mint az előzetesen kitűzött célértékként szolgáló küszöbhozam. A kritikusok szerint a küszöbhozamok használata nem helyes és nem fenntartható megközelítés, mivel így a befektető állandóan túl akarja teljesíteni a piacot, ami gyakorta kontraproduktív lehet.

Küszöbhozam a befektetésekben

A küszöbhozam referenciaértékként szolgál a befektetés sikerességének felmérésében. A mutató, amely alapján egy szolgáltató definiálja a benchmarknak is nevezett indexet, mindig összhangban van a befektetés céljaival, profiljával. Használata azonban nemcsak szolgáltatók, befektetési alapok és ETF-ek, hanem magánbefektetők számára is hasznos lehet. Egyrészt jobban megérthetik az aktuális piaci trendeket, másrészt mivel a küszöbhozammal alapkezelők teljesítményét is mérni lehet, könnyebb megtalálni az egyéni elképzeléseknek megfelelő befektetési alapokat.

Kiválasztásakor sokféle piaci jellemzőt figyelembe lehet venni, ilyenek lehetnek például az adott szektor jellegzetességei, növekedési ütem, érték, osztalékok, piaci trendek, vagy a befektetési időtartam. Mivel ennyi lehetőség van, megfelelő definiálása és kiválasztása kulcskérdés a befektetések során. Jó, ha az index azt is figyelembe veszi, hogy az adott befektető hogyan viszonyul a kockázathoz, mennyi kockázatot hajlandó vállalni. A kockázatot diverzifikációval lehet csökkenteni. A kockázat felmérésére alkalmas mutatók például a szórás és a béta.

Gyakorlati alkalmazása

A passzív befektetési stratégiák és a smart béta alapok kifejezetten küszöbhozam mutatókra építenek. Emellett viszont a személyre szabott mutatókon alapuló replikációs stratégiák és az aktív befektetők által használt stratégiák szempontjából is van jelentősége.

  • Passzív befektetési alapok: A passzív befektetési alapok célja, hogy a lehető legalacsonyabb áron biztosítson befektetési lehetőségeket egy piacot követő portfólióra az egyéni befektetők számára. Az alapkezelő replikációs stratégiát használ.
  • Smart béta alapok: A smart béta alapok ötvözik az aktív és passzív befektetési alapok előnyeit. Céljuk, hogy a befektető magasabb hozamot tudjon realizálni, azáltal, hogy a befektető alul- vagy felülsúlyozhat eszközöket a referencia indexen belül annak felülteljesítése érdekében. A stratégia lehetőséged ad short vagy long pozíciófelvételére is.
  • Piaci szegmens alapján meghatározott küszöbhozam: Különböző szektorok, iparágak, üzletágak követéséhez kínál befektetési lehetőséget.
  • Alapvető és tematikus küszöbhozam mutatók: Újabban egyre népszerűbbek a replikációs stratégiát használó személyre szabott, egyedi küszöbhozam mutatók. Ez azt jelenti, hogy a befektetési alapok olyan tematikus mutatókat választanak, amelyek passzolnak a befektető profiljához.
  • Aktív menedzsment: Az aktív befektetések esetén a portfóliómenedzser szabad kezet kap az eszközallokációs folyamat során. Küszöbhozam ilyenkor is használható, mintegy lehetőségköltséget reprezentálva a befektető számára. Aktív menedzsment során a költségek általában magasabbak a passzív alapoknál, amely fedezi az alapkezelő magasabb kereskedési és elemzési költségeit.