A láthatatlan kéz kifejezést Adam Smith skót közgazdász használta a 18. században a piacgazdaságot irányító láthatatlan és spontán erők leírására.
Láthatatlan kéz jelentése
A láthatatlan kéznek köszönhetően az egyéni érdekek mentén működő fogyasztók, termelők és kereskedők végső soron hozzájárulnak a társadalom összesített javának növeléséhez. A piacgazdaságban a láthatatlan kéz megteremti a harmóniát a magánhaszon és a közérdek között.
“Minden ember igyekszik úgy felhasználni tőkéjét, hogy az eredmény a lehető legértékesebb legyen. Rendszerint nem a közérdek előmozdítására törekszik, s azzal sincs tisztában, hogy egyébként mennyire szolgálja azt. Mindössze saját biztonságára, saját nyereségére van tekintettel. Abban egy láthatatlan kéz vezérli, hogy a szándékai között nem szereplő célt is segítsen megvalósítani. Saját érdekét követve gyakran hatékonyabban szolgálja a társadalom érdekét, mintha ténylegesen azt akarná előmozdítani.”
Adam Smith: A nemzetek gazdagsága (1776)
A közgazdasági irodalom egyik leghíresebb bekezdése, egyben a közgazdaságtan egyik legismertebb metaforája olvasható fent. A skót felvilágosodás gondolkodójához, Adam Smith nevéhez köthető láthatatlan kéz metafora értelmezése ugyanakkor nem egyértelmű. Több olvasat is felmerült az idők folyamán, sőt arról is több elmélet született, hogy maga Adam Smith hogyan érthette mondandóját. A metafora időszakonkénti különböző értelmezéseire Madarász Aladár tanulmánya ad egy széles összefoglalót.
Láthatatlan kéz kifejezés legáltalánosabb értelmezése
A láthatatlan kéz a piacgazdaságot működtető láthatatlan erőket szimbolizálja. A piac egyéni döntések önszabályozó koordináló mechanizmusa. Az árak segítségével megteremti a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyt. Ennek a folyamatnak a lényegét testesíti meg ez a metafora is, mely azt a rendező elvet testesíti meg, mely az egyéni cselekvések nem szándékos következményeiből társadalmi rendet hoz létre.
A láthatatlan kéz által jön létre harmónia az egyéni magánhaszon és a közérdek között. Bár minden egyén a saját hasznának, biztonságának, nyereségének növelésére törekszik és leginkább önző érdekek vezérlik, a gazdasági mechanizmusok által egy nem szándékolt cél, a közérdek és a közhaszon is megvalósul. A hatékonyan piac a rendelkezésre álló erőforrásokból a legtöbb hasznos terméket és szolgáltatást állítja elő. Ha ez a piac szabad, vagyis az egyének szabadon dönthetnek arról, hogy mit termeljenek és mit fogyasszanak, a piacon végbemenő cserék és kereskedelem is szabad lesz. Minden szabad csere és kereskedés jelzést ad arról, hogy egy termék vagy szolgáltatás mennyire értékes és milyen nehéz előállítani, piacra hozni. Ezek a jelzések láthatatlanul és spontán módon irányítják a termelőket, fogyasztókat, kereskedőket. Mindezek pedig a társadalom egésze számára is hasznot generálnak.
A láthatatlan kéz a piac „laissez-faire” megközelítésébe illeszkedik bele, mely úgy véli, hogy a piac megtalálja az egyensúlyt külső beavatkozás, akár kormány, akár más szereplő nélkül is.
Az elmélet kritikái
Az idők folyamán felismertünk helyzeteket, ahol kiderült, hogy csupán a láthatatlan kéz nem elegendő a piac hatékony működéséhez. Vannak úgynevezett piaci kudarcok, amikor például monopóliumok vagy a tökéletlen verseny egyéb formái jelennek meg. Számos egyéb politikai és erkölcsi megfontolás is a piaci működésbe való beavatkozás szükségességét hívhatja elő, amely ismét csak megkérdőjelezi a piac önálló hatékony működését.