A maradványérték egy számviteli kifejezés, ami egy eszköz becsült értékét jelenti a hasznos élettartamának végén.
A maradványérték azt becsüli meg, hogy egy vállalat által vásárolt eszközt a tervezett használati időtartam végén mennyiért lehetne értékesíteni és mekkora értéken szerepel majd a vállalat főkönyvében az amortizáció után. Értéke akár nulla is lehet, ha rendeltetésszerű használat mellett az élettartam végén az eszköz várhatóan értéktelenné válik. A fogalmat a lízingelés és a biztosítás területein is alkalmazzák.
Értékcsökkenés és a maradványérték kapcsolata
A maradványérték a tárgyi és immateriális eszközök értékcsökkenésének lényeges eleme. Az értékcsökkenés és annak elszámolása a pénzügyi számvitel része. Kifejezi, mekkora az eszközök amortizációjának, más szóval elhasználódásának becsült értéke. Egy új gyártósor beüzemelésekor az eszköz bekerülési értéke az az érték lesz, amennyiért a vállalat megvásárolta azt. Az értékcsökkenés számításához a bekerülési értéken felül meg kell határozni az eszköz hasznos élettartamát, a maradványértékét és az értékcsökkenés elszámolásának módját. A hasznos élettartam az üzembe helyezéstől számított időszak, ameddig a vállalat az adott eszközt használni kívánja.
A maradványérték becslése során azt kell meghatározni, hogy a hasznos élettartam végén mennyit fog érni az eszköz. Például egy gyártósor maradványértéke a hasznos időtartam végi várható eladási árát jelentheti, vagy lehet akár az alkatrészek, anyagok jövőbeli piaci értéke is, mivel előfordulhat, hogy a gyártósor már annyira elhasználódott, hogy hatékony termelésre nem képes, viszont egyes részei még értékesíthetők.
A számvitelben használt amortizáció során az eszköz bekerülési értékéből kivonják a maradványértékét, ami megadja, hogy az üzembe helyezéstől számítva a hasznos élettartam végéig mekkora értékvesztést szenved el a befektetett eszköz. Az értékcsökkenési leírás módja alapján beszélhetünk lineáris könyvelésről. Ez azt jelenti, hogy évenként egyenlő mértékben csökkentik az eszköz könyv szerinti értékét a maradványérték eléréséig. Emellett az amortizáció könyvelhető degresszív és progresszív módon is, vagyis évenként csökkenő vagy növekvő értékvesztést elkönyvelve.
Lízing
A maradványérték a lízingszerződéseknek is lényeges eleme. A lízing olyan konstrukció, amely során a lízingbeadó megvásárol egy eszközt és azt használatba adja a lízingbe vevőnek. A lízing konstrukció függvényében a lízingbe vevőnek lehetősége nyílik az lízingelt tárgy értékcsökkenésének elszámolására a saját könyveiben. A futamidő végén a lízingelt eszköz akár a lízingbe vevő tulajdonába is kerülhet vagy a maradványértékkel terhelt lízingdíj megfizetésével, vagy maradványérték lízing díjon felüli kifizetésével.
Ha például egy új gyártósor megvásárlására nem lenne elég tőkéje a vállalatnak, akkor egy lízing konstrukció segítségével egy partner megfinanszírozhatja azt, használatáért cserébe pedig bizonyos díjat kell fizetne. Így a vállalatnak lehetősége nyílik az üzem fejlesztésére anélkül, hogy egy egyszeri nagy összegű beruházást hajtana végre. A lízing futamidő végén a gyártósor átvehető a maradványérték és a fennálló díjak fejében.