A maximális visszaesés (angolul: maximum drawdown, vagy MDD) egy pénzügyi mutató, amely azt méri, mekkora volt egy befektetés vagy egy portfólió értékének a csúcsértékről mért legnagyobb visszaesése, egy adott időszakban, általában százalékban kifejezve. Az MDD nem egyenlő a veszteséggel, mivel utóbbi a vételi és eladási ár különbségét jelenti. A végső eredmény pozitív is lehet, miközben az MDD negatív eseményt mutat. Lehet, hogy valaki végül pénzt keresett a befektetésén, de közben volt egy nagy visszaesés, ami pszichológiai és kockázatkezelési szempontból is fontos.
A képlete a következő:
Maximális Visszaesés (% )= [Csúcspont érték – Mélypont érték] / Csúcspont érték
Tegyük fel, hogy egy részvény ára maximumon van 100 dollárnál, de leesik 75 dollárra, mielőtt újra emelkedni kezdene. Ezen részvény maximális visszaesése (100 - 75) / 100, azaz 25 százalék. Ez azt jelzi, hogy a befektetés értéke a csúcshoz képest legnagyobb mértékben 25 százalékkal esett vissza az adott időszakban.
Jelentősége:
Egy 25 százalékos visszaesés után 33 százalékos emelkedés kell ahhoz, hogy a befektetés elérje eredeti csúcsát, azaz „nullán legyünk” (és ebbe még nem számoltuk bele a pénz időértékét). Hasonlóképp, egy 50 százalékos visszaesés esetén a befektetésnek dupláznia kell a mélypont értékét.
Egy 100 dolláros befektetés esetén:
$100 – ($100 * 25%) = $75
$75 * (1 + 33,33%) = $100
$100 – ($100 * 50%) = $50
$50 * (200%) = $100
Ilyen tekintetben a „veszteség kétszer olyan fájdalmas, mint a nyereség” kijelentés tökéletesen helytálló. A kockázatviselési hajlandóság itt kerül igazán előtérbe. A maximális visszaesés megmutatja, hogy meddig tudjuk valóban nézni, ahogy csökken a befektetésünk értéke, anélkül, hogy idő előtt likvidálnánk a pozíciónk.
További pénzügyi mutatók a kockázat vizsgálatához:
A maximális visszaesés (MDD) a kockázat egyik legfontosabb mutatója, viszonyítási alapja. Segít megérteni, hogy egy pénzügyi eszköz mennyire lehet „veszélyes” hosszú távon. Pont ezért nem azonos a volatilitással, mely azt mutatja meg, mennyire ugrál az árfolyam rövid távon. Az MDD azt szemlélteti, mekkora gödörbe tudunk beleesni rövid távon.
A volatilitás a kockázat mérésének legelterjedtebb mutatója, de nem az egyetlen; a Sharpe-ráta a hozam és a volatilitás arányát mutatja meg, azt jelzi, hogy egységnyi kockázatvállalásért mennyi „többlethozamot” kapunk. Csakhogy: a Sharpe-ráta bünteti a pozitív kilengést is, mert csak a teljes szórást nézi. Ezért egy erősen emelkedő, de „ugráló” portfólió alacsony Sharpe-rátát kaphat – még ha a befektető boldog is a magas hozam miatt. Itt jön be az MDD előnye: csak a legnagyobb veszteséges periódust nézi, és nem keveri bele a pozitív mozgásokat. Tehát reálisabban mutatja meg, milyen érzelmi nyomást kell kibírnunk.
A Sortino-ráta már egy fokkal összetettebb, mint a Sharpe: csak a negatív szórást veszi figyelembe. Ez már közelebb áll a maximális visszaesés filozófiájához. De míg a Sortino „átlagos lefelé mozgásokat” néz, az MDD a legrosszabb pillanatot ragadja ki. Így a Sortino inkább „átlagos szorongást”, az MDD a „legmélyebb kétségbeesést” méri.
Egy nagyon gyakorlatias mutató, a Calmar-ráta azt mutatja meg, hogy mennyi hozamért vállaltuk a legnagyobb gödröt. Ha két alap ugyanakkora hozamot ért el, de az egyik közben 20 százalékot, a másik 35 százalékot esett vissza, akkor a Calmar-ráta segít eldönteni, melyik teljesítmény volt „jobb minőségű”. Kiszámítása egyszerű, az átlagos éves hozamot kell elosztani az MDD-vel.
A díj mellett milyen tulajdonságok mentén különböztethetők meg a vagyonkezelési szolgáltatások? Olvassa el a témában készült cikkünket is!