A MiFID II egy, az Európai Unió által létrehozott és a tagországok által alkalmazott jogszabályi keret, melynek célja a régió pénzügyi piacainak szabályozása, az átláthatóság növelése és a befektetők védelme.
Emellett fontos irányelv, hogy a szabályozás egységes legyen és általa visszatérjen az ágazatba vetett, 2008-as világválság következtében megrendült bizalom.
A MiFID mozaik szó jelentése Markets in Financial Instruments Directive, magyarul pénzügyi eszközök piacairól szóló szabályok. Az Európai Unió alkotta meg, ám több tagországban csak 2007. november 1-én lépett hatályba.
A MiFID II rezsim 2018. január 3-tól alkalmazandó, a MiFID rendelkezések felülvizsgált és iterált változata. Részese a MiFIR rendelet, két felhatalmazáson alapuló EU rendelet – 2017/565 és 2017/567 –, a MiFID II és a MiFIR uniós jogforrások végrehajtási normái, az RTS-ek – szabályozástechnikai standardok –, és ITS-ek – végrehajtás technikai standardok. Köznyelvben ugyanakkor az egész rezsimre MiFID II-ként szoktak hivatkozni.
A MiFID II létrejöttének okai
A gazdasági világválság utáni években bekövetkező változások a MiFID rezsim újragondolásasát és felülvizsgálatát tették indokolttá, így a Bizottság MiFID II néven javaslatot tett az irányelvek módosítására. Emellett javaslatot tettek a tagországokban közvetlenül alkalmazandó rendeletek bevezetésére, melynek neve MiFIR. A MiFIR rendelet elsősorban a kereskedést érintő átláthatósági szabályokkal foglalkozik. Az új verzió szükségességében szerepet játszott a 2008-as válság tapasztalati, hisz a rendelkezések első felvonása egy évvel a válság előtt került bevezetésre.
Emellett kérdésessé vált az EU-n kívüli országok és intézményeik szabályozása is. A MiFID ennek a kérdéskörnek a megvitatását és eldöntését a tagországokra hagyta. Ám ez különböző egyenlőtlenségeket szült a szabályozói környezetben, és az EU-n kívüli országok és intézmények versenyelőnyhöz juthattak ezáltal. A MiFID II reagált a kérdéses pontra.
Hiányossága volt továbbá az első verziónak, hogy elsősorban a tőzsdére és a részvényekre összpontosított, így egyéb pénzügyi piacokat, ügyleteket és kereskedési formákat nem szabályozott kellő mértékben. A tőzsdén kívüli ügyletek során a tőzsde szabályozástól mentesen kereskedik a két fél. Így ezekre az ügyletekre sokkal kevesebb szabályozás volt érvényben és az átláthatóságuk is alacsony volt. A MiFID II és társszabályozásai (például MiFIR) ezekre a hiányosságokra is reagáltak. Az új rezsimben a pénzügyi szoláltatói ágazat minden eszközére és szakmájára kiterjed, így szabályozzák a részvénykereskedés mellett az áruk, az adósságinstrumentumok, a határidős ügyletek, az opciók, az alapok és valuták működését. A MiFID II emellett szabályozza a pénzügyi szektor különböző ágaiban tevékenykedő ügynököket úgy, mint például bankárokat, kereskedőket, alapkezelőket, tőzsdei tisztviselőket és brókereket. A szabályozás következtében a tőzsdén kívüli ügyletek száma lecsökkent.
Milyen céllal jött létre a szabályozás?
Fő célja a befektetők magasabb szintű védelme és a piacok átláthatóságának növelése Európában. Legfőbb követelményeinek egyike, hogy az EU-ban működő befektetési szolgáltatók egységes módon és egységes tartalommal, részletesen tájékoztassák ügyfeleiket a befektetési szolgáltatásokról, mind a szerződéskötés előtt, mind azt követően.
A rezsim irányelve az európai befektetővédelmi szabályok erősítése, a befektetési vállalkozások egyetemes szabályozása. A transzparenciát extra adatok, ügyletek és ügyfél adatok tárolása által növelik. A szabályozás támogatja az elektronikus kereskedést, mivel ez számít a legátláthatóbbnak.
A MiFID II ügyfeleket érintő előírásai
A szabályozás három fő területet érint a befektetési szolgáltatások ügyfelei tekintetében:
- Szükséges az ügyfél-kategóriák kialakítása,
- az ügyfelek kockázatviselő képességének és piacismeretének felmérése és
- az ügyfél számára a lehető legkedvezőbb teljesítés előírása.
Az intézmények kötelezőek az ügyfeleket a következő három csoport közül valamelyikébe besorolni mielőtt szolgáltatást nyújtanának számukra:
- Lakossági ügyfél
- Szakmai ügyfél
- Elfogadható partner
A kategorizálás célja, hogy azok tükrözzék az egyes ügyféltípusokra jellemző sajátosságokat, úgy, mint tájékozottsági, pénzügyi ismereteik szintje, különböző kockázati szintek, igényelt védelmi szint. Az elfogadható partnerek kapják a legkevesebb, a lakossági ügyfelek a legnagyobb védelmet. Ezeknek megfelelően a különböző kategóriájú ügyfeleknek különböző mennyiségű információt kötelesek nyújtani a pénzügyi szolgáltatók.