MiFID (Markets in Financial Instruments Directive)

A MIFID egy, az Európai Unió által létrehozott és a tagországok által alkalmazott jogszabályi keret, melynek célja a régió pénzügyi piacainak szabályozása, az átláthatóság növelése és a befektetők védelme.

2007-ben lépett hatályba, 2018-ban pedig MiFID II néven lett újragondolva.

MiFID elfogadása

A MIFID mozaik szó jelentése Markets in Financial Instruments Directive, magyarul pénzügyi eszközök piacairól szóló szabályok. Az Európai Unió alkotta meg 2004-ben, ám több tagországban csak 2007. november 1-én lépett hatályba. Magyarországon az országgyűlés 2007. november 19-én fogadta el.  A befektetési vállalkozásokról és árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII: törvény december 1-én lépett hatályba. 2018-ban reagálva a változásokra MiFID II néven újradefiniálták a rendelkezéseket. Az új verzió szükségességében szerepet játszottak a 2008-as válság tükrében felismert tapasztalatok, hisz a rendelkezések első felvonása egy évvel a válság előtt került bevezetésre.

Milyen céllal jött létre a szabályozás?

A MiFID rendelkezések céljai között a következő pontok szerepeltek:

  • Kereskedelem előtti és utáni átláthatóság növelése az EU-s pénzügyi piacokon, különös fókusszal a tőzsdepiacra
  • EU-n belül működő vállalkozások egységes szabályozása
  • Pénzügyi vállalkozások által követendő normák kitűzése
  • Az EU összes tagországára kiterjedő közös szabályozási és beszámolási normák meghatározása
  • Fókuszban az ügyfelek, a befektetők védelme

A MiFID hiányosságai és kihívásai

Mivel a rezsim a 2008-as válság előtt került bevezetésre, a válság tükrében bizonyos dologra nem tért ki kellő mértékben. Emellett kérdéses volt az EU-n kívüli országok és intézményeik szabályozása is. A MiFID ennek a kérdéskörnek a megvitatását és eldöntését a tagországokra hagyta. Ám ez egyenlőtlenségeket szült a szabályozói környezetben, és az EU-n kívüli országok és intézmények versenyelőnyhöz juthattak ezáltal. A MiFID II mindkét kérdéses pontra reagált.

Hiányossága volt továbbá az első verziónak, hogy elsősorban a tőzsdére és a részvényekre összpontosított, így egyéb ügyleteket, piacokat és kereskedési formákat nem szabályozott kellő mértékben.  A tőzsdén kívüli ügyletek során a tőzsde szabályozásától mentesen kereskedik a két fél. Így ezekre az ügyletekre sokkal kevesebb szabályozás volt érvényben és az átláthatóságuk is alacsony volt. A MiFID II és társszabályozásai (például a MiFIR) ezekre a hiányosságokra is reagáltak.

A MiFID ügyfeleket érintő előírásai

Az intézmények kötelezőek az ügyfeleket a következő három csoport közül valamelyikébe besorolni mielőtt szolgáltatást nyújtanának számukra:

  • Lakossági ügyfél
  • Szakmai ügyfél
  • Elfogadható partner

A kategorizálás célja, hogy azok tükrözzék az egyes ügyféltípusokra jellemző sajátosságokat, úgy, mint tájékozottsági, pénzügyi ismereteik szintje, különböző kockázati szintek, igényelt védelmi szint. Az elfogadható partnerek kapják a legkevesebb, a lakossági ügyfelek a legnagyobb védelmet. Ezeknek megfelelően a különböző kategóriájú ügyfeleknek különböző mennyiségű információt kötelesek nyújtani a pénzügyi szolgáltatók.