A mikroökonómia a közgazdaságtudomány egy részterülete, mely a gazdaság részegységeit, az egyedi piacokat és különböző szereplőit, úgy, mint a vállalatokat, háztartásokat, fogyasztókat tanulmányozza.
Célja, hogy a szűkös erőforrásokat, a lehető legoptimálisabb módon ossza el a különböző végfelhasználók között.
Közgazdaságtan részterületei
A közgazdaságtan egy elméleti alaptudomány, mely a gazdasági tudományokon belül a gazdaság egészét és annak alapvető viszonyait vizsgálja. Korunk közgazdaságtanát két fő területre osztjuk fel: mikroökonómiára és makroökonómiára. Emellett fontos része a közgazdaságtudományoknak a nemzetközi közgazdaságtan és a gazdasági rendszerek összehasonlító elemzése.
A mikroökonómia legnevesebb gondolkodói
A mikroökonómia atyjának Adam Smith-t tartják. Az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdasága című művében áttekintette hogyan alakul ki egy termék, a föld, a tőke és a munka árának piac egyensúlya. A mai értelemben vett mikroökonómiát a neoklasszikus közgazdászokhoz kötjük. Carl Menger, Stanley Jevons, Léon Walras a 19. században a közgazdaságtudomány fő kérdését abban látták, hogy hogyan lehet a szűkös erőforrásokat a leghatékonyabban elosztani különböző célok között, s ebben a piaci árnak milyen szerepe van.
Alfred Marshall 1890-es, A közgazdaságtan alapelvei nevű könyvében számos, a tudományterület mai napig fontos fogalmával találkozunk. Ezek között említhető a kereslet, a kínálat, a piaci egyensúly és a rugalmasság, mind rövid és hosszú távon. Emellett a mikroökonómia fontos fogalmai közé tartozik még az ár, a költség, a jövedelem, a profit, a hasznosság, a preferencia és az optimum.
Ezzel szemben a makroökonómia a gazdaság egészével foglalkozik. Születését John Maynard Keynes 1936-os forradalmi művének, A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete, megjelenéséhez kötik. Több szempontból ekkor vált ketté a két tudományterület.
Mivel foglalkozik a mikroökonómia?
A mikroökonómia elkülönült gazdasági egységekkel foglalkozik úgy, mint az egyedi piacok, vállalatok, háztartások és fogyasztók. Ezek a gazdasági szereplők javakat állítanak elő és fogyasztanak el. A szereplők különböző piaci és nem piaci kapcsolatokban állnak egymással. Egyéni döntéseik hatására alakul ki a piacok aggregált kereslete és kínálata. Általánosságában, a mikroökonómia által leírható, hogyan alakulnak a termékek és szolgáltatások árai. Emellett segítségével arra is választ kaphatunk, hogyan és miért profitálnak a fogyasztók és a vállalatok a hatékony termelésből és cserekereskedelemből.
A tudományterület szerves részét képzi a versenypolitikának és a pénz-, tőke, és árupiacoknak.
A mikroökonómiával foglalkozó akadémikusok és közgazdászok fókuszában a különböző motivációt, árat, erőforrást és termelést érintő változások hatásai és eredményei vannak, azokat kívánják megérteni és előre jelezni.
Pozitív és normatív megközelítés
A mikroökonómia pozitív és normatív megközelítést alkalmaz. Pozitív szemszögből a mikroökonómia objektív megfigyeléseket tesz a gazdasági folyamatokról. Például kérdést ad azokra a válaszokra, hogy miért csökkenek egy autógyár eladásai miután a gyár megemelte járművei árát, miért nő meg a réz ára, ha egy nagy termelő bánya összeomlik, vagy miért csökken az Apple részvények ára, miután a vártnál kevesebben vásárolnak iPhone-t.
Normatív megközelítésből a mikroökonómia előírásokat fogalmaz meg a piaci szereplők és a kormányok számára is, hogy milyen minták és gazdaságpolitika alkalmazása mentén érhető el minél optimálisabb piaci működés és hatékonyság.
A mikroökonómiai idő
Az időtényező fontos faktor a mikroökonómiában, ám ezt nem a megszokott módon, órákban, percekben méri a tudományterület. Rövid és hosszú távot használ, melyet a gazdasági és piaci változásokra, impulzusokra való reagálás időigénye határoz meg. Rövid távként értelmezzük, amikor egyes gazdasági faktorok fixek, míg hosszú távon az összes tényező képes változni.
Például a benzin árának növekedése esetén rövid távon a fogyasztók nem tudnak alkalmazkodni a magas árakhoz csupán azáltal, hogy kevesebbet utaznak, hosszú távon viszont lehetőségük van egy kisebb fogyasztású autót vásárolni vagy közelebb keresni munkahelyet. Egy termék iránti kereslet növekedése esetén egy vállalat rövid távon korlátozottan tud reagálni, képes mondjuk 2 műszak helyett 3 műszakot üzemeltetni. Hosszú távon ugyanakkor képes termelési kapacitásait megváltoztatni és reagálnia a megnövekedett keresletre új gyártósorok felállítása és/vagy extra munkaerő felbérlése által.