A Modern Monetáris Elmélet, angolul Modern Monetary Theory, MMT a 20. századból eredő közgazdasági elmélet, melynek fő állítási közé tartozik az állam szuverenitása és korlátlan pénzkibocsátó szerepe.
Az elmélet kidolgozása
A korábban neokartalista pénzelméletnek is nevezett elmélet fő előfutárai: Rudolph Georg Knapp, Mitchell Innes, Abba Lerner, John Maynard Keynes, Hyman Minsky és Wynne Godley. A 20. században, ahogy megjelentek a modern kereskedelmi bankok és az addigi aranyra alapozott pénzügyi rendszereket elkezdték felváltani a modern hitelpénzrendszerek, számos különböző elmélet született az ideális pénzügyi rendszert illetően.
Az MMT korai hírnökei, a neokartalisták kidolgozták és megalapozták az állami, adóvezérelt elméletet. Ugyanakkor az MMT nem egy kizárólagos rendszer, számos különböző kormányzati működésmód is kompatibilis lehet vele.
A Modern Monetáris Elmélet alapfeltevései
Az MMT szerint a monetáris stabilitást az állam biztosítja. Az államnak egyedüliként van joga pénzt kibocsátani és adót beszedni. Ez úgy kapcsolódik, hogy a kötelező adót, az általa kibocsátott pénzből kell befizetni, ezáltal keresletet teremtve az általa kibocsájtott pénzre.
Az MMT szerint saját pénznemében egy állam mindig fizetőképes, csődbe nem juthat, hisz mindig képes elegendő pénzt teremteni. Emellett az állam saját hitelezésének költségeit tovább tudja befolyásolni az államipapírok hozamának szabad befolyásolásával. Az MMT szerint továbbá a pénznyomtatás önmagában nem okoz inflációt, csupán a reáleszközök szűkösségé mellett. Emiatt pedig az államnak pénzkibocsátással közvetlenül kellene támogatni a gazdaság szereplőit.
Hogyan használható fel a Modern Monetáris Elmélet a gyakorlatban?
Az MMT szerint a gazdaság kapacitásai és a munkaerő nem eléggé kihasználtak. A fiskális politika szerepe, hogy korrigálja ezt az alulkihasználtságot. Az elmélet célja a teljes kapacitáskihasználtság lenne, melyet garantált munkaprogramok, közmunka által érne el. Emellett támogatják az olyan kutatások és beruházások finanszírozását, melyek a fenntartható növekedést segítik elő és a jövő iparágaiban valósulnának meg, ám a magánszektor számára túl kockázatos befektetések lennének. Az elmélet egyre gyakrabban merül fel nemzetközi gazdaságpolitikai diskurzusokon. Fő képviselői 2017-ben tartották első nemzetközi és 2019-ben első európai konferenciájukat. Emellett tankönyv is készült az elméletről. Képviselői általában nem szokták javasolni a monetáris szuverenitásról való lemondást és az euroövezeti országok között áthidalhatatlan szemléletbeli különbségeket látnak. Ugyanakkor az elmélet szószolói szerint nem lehetetlen az MMT előnyeinek és a monetáris szuverenitásnak a kiaknázása a jelenlegi EU-s környezetben sem.