Monetáris politika alatt a gazdaság pénzmennyiségen keresztüli pénz- és tőkepiaci szabályozását értjük.
A monetáris politika fő célja az ársabilitás elérése, gazdasági növekedés és stabilitás fenntartása. A monetáris politika legfőbb intézményei a központi bankok. Fő eszköze a kamatpolitika.
A monetáris politika fogalma
A monetáris politika a pénzkínálaton és kamatszabályozáson keresztül befolyásolja a gazdasági szereplők magatartását a gazdaságpolitikai célok elérésnek érdekében. Gazdaságpolitika alatt egy államnak azon elhatározásait, döntéseit és cselekedeteit értjük, amelyekkel társadalmi és politikai céljaik elérése érdekében a gazdasági folyamatokat befolyásolják.
A gazdaságpolitika eszközei
A gazdaságpolitika megvalósulhat direkt eszközök által, melyek közvetlenül befolyásolják a gazdaság szereplőit, ilyenek például a tilalmak és előírások; illetve létrejöhet indirekt eszközök által, melyek a gazdasági környezeten keresztül hivatottak befolyást kifejteni, ilyen például a magas adó, mely plusz költséges ró a nem kívánatos tevekénységekre.
A gazdaságpolitikának több részterülete van – többek között ilyen az agrárpolitika, adópolitika, külgazdasági politika, foglalkoztatási politika, fiskális (költségvetési) politika és a monetáris politika is.
A monetáris politika intézményrendszere
Legfőbb szereplője a jegybank, amely monetáris hatóságként működik. Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank, az Európai Unióban az Európai Központi Bank, az Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi Tartalék Rendszere, a Federal Reserve System tölti be ezt a szerepet. Emellett az intézményrendszer egyéb részesei a monetáris intézmények, például a bankok – akik a monetáris politika közvetítésével járulnak hozzá a folyamatokhoz –, illetve a nem monetáris intézmények, akik más pénzügyi tevékenységet folytató intézmények.
A monetáris politika célja
A mai monetáris politika fő célja az árstabilitás biztosítása, melyről akkor beszélhetünk, ha az infláció, az átlagos árszínvonal emelkedés stabilan, alacsony szinten marad és a horgonyzott várakozások is fennállnak. Utóbbi azt jelenti, hogy a gazdaság szereplői középtávon az inflációs céllal megegyező inflációra számítanak, még akkor is, ha az aktuális adatok mást mutatnak. A fejlett európai országokban ez a célszám a 2%, Magyarországon 2005 óta 3%. A monetáris hatóságok tevékenységét szabályozó törvények konkrétan ki is mondják ezt, de egyéb szabályozások, mint a Maastrichti konvergencia kritériumok és a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) célváltozói is ezt hangsúlyozzák.
Az infláció az árszínvonal általános és tartós emelkedését jelenti. A mutatószám jól szemlélteti a gazdasági és társadalmi jólétet, hisz egy stabil, alacsony infláció mellett a jövedelmek meg tudják őrizni reál értéküket, tehát hasonló mennyiségű javat lehet általuk vásárolni. Az infláció ellentétje a defláció, amikor is az árszínvonal általános és tartós csökkenéséről beszélünk.
Az árstabilitás miért nem 0 százalékos inflációt jelent?
Az alacsony növekedésű infláció mellett több érv is szól. Egyrészt beszélthetünk az általános minőségjavulásról, mely változatlan árak mellett azt eredményezné, hogy jobb termékek kerülnek kevesebbe kevésbé minőségi termékekkel szemben.
Másrészt, a defláció, a csökkenő árszínvonal számos úton lassítaná, károsítaná a gazdaságot. Csökkenő árszínvonal változás esetén a fogyasztók arra lennének sarkalva, hogy kivárják a jövőbeni olcsóbb árakat és így csökkentsék a fogyasztásukat. A kereslet csökkenése pedig könnyen továbbgyűrűzne a kínálat csökkenéséhez, melyre a vállalatok a foglalkoztatottság csökkentésével reagálnának. Így végső soron a defláció a gazdaság recessziójához és a monetáris politika tehetetlenségéhez vezetne.
A defláció káros következménye lenne az adósságdefláció is, mely azt jelenti, hogy az árszínvonal általános csökkenésekor, a hitelek fedezeteként szolgálaló ingatlanok ára is csökken, így azok egy bizonyos pont után nem tudnák fedezni a fennmaradó hitelösszeget, a bankok emiatt a hitelkondíciók újratárgyalására lennének késztetve. A defláció elkerülése érdekében tehát fontos, hogy egy alacsony árszínvonal növekedés legyen célul kitűzve.
Az inflációs célkövető rendszer
Az inflációs célkövető rendszer egy széles körben alkalmazott stratégia a monetáris politikai törekvések elérése érdekében. Elemei:
- Számszerű, középtávú, nyilvánosan bejelentett inflációs cél.
- Az árstabilitás, mint a monetáris politika elsődleges célja iránti elköteleződés.
- Széles és részletes információs bázison alapuló döntéshozás.
- Nagyfokú transzparencia és hitelesség a nyilvánosság felé történő kommunikáció során.
- A jegybank nagyfokú elszámoltathatósága.
Az alapkamat szerepe
Az árstabilitás fenntartásához és az inflációs cél eléréséhez a legfontosabb eszköz a jegybanki alapkamat. Magyarországon ez az a referencia kamatláb, amelyet az MNB fizet a kereskedelmi bankoknak a nála elhelyezett kéthetes lejárati kötvények után. Transzmissziós mechanizmusnak nevezzük azt, ahogy az alapkamat megváltoztatása kifejti hatását a gazdaság működésére.
A monetáris politika eszköztára
A monetáris politika eszközrendszere által éri el céljait. Direkt és indirekt eszközökről beszélhetünk annak függvényében, hogy mennyire építenek a bankközi piacok működésére.
- Közvetlen, direkt eszközökhöz tartoznak az adminisztratív korlátok. Például a kamatok mértékére vonatkozó előírások. A jegybank előírhatja a bankok számára, hogy mekkora maximális/minimális kamattal hitelezhetnek, fogadhatnak betétet.
- Közvetett, indirekt eszközök során a bankok pénzteremtési lehetőségei által érvényesül a monetáris politika. Eszköz például a kötelező tartalékráta előírása, a nyílt piaci műveletek – ahol a jegybank a pénzpiacon piaci szereplőként avatkozik be –, a rediszkontálás és az árfolyam politika.