A mozgóátlag egy olyan statisztikai mutató, amit a technikai elemzés során gyakran használnak indikátorként. Számítása során az idősor minden eleméhez az adott időponthoz tartozó érték és meghatározott számú előtte lévő elem átlagát rendeljük. Használatának elsődleges célja az, hogy egy adott idősorból átlagolással kiszűrjük a torzító hatásokat.
Hogyan számítjuk ki?
Egy idősor mozgóátlagának t-edik eleméhez tartozó pontját, úgy kapjuk meg, hogy az elemet megelőző „n” darab érték számtani átlagát vesszük. Lényege, hogy az idő előrehaladtával az idősor más és más értékeit használjuk a mindenkori vizsgált záróelemhez tartozó átlag kiszámításához. A technikai elemzés során egy idősor adott pontjához tartozó mozgóátlagot visszatekintő módon számítjuk ki. Ehhez az adott pontot megelőző meghatározott elemű minta számtani átlagát vesszük és rendeljük hozzá az elemhez. Például egy befektetési eszköz adott napi árfolyamához tartozó 7-napos mozgóátlagot úgy kapjuk meg, hogy a számtani átlagát vesszük a megelőző 7 hét nap árfolyamának. A következő napra vonatkozó érték kiszámításához értelemszerűen egy nappal elcsúsztatjuk a mintához használt időintervallumot.
Egy idősor t-edik elemének 7-napos mozgóátlaga, ahol y egy adott időponthoz tartozó érték:
MAt =(yt+yt-1+yt-2+yt-3+yt-4+yt-5+yt-6) / 7
A felhasznált időintervallumot szabadon választhatjuk attól függően, hogy milyen időtávon szeretnénk vizsgálni az adatokat és hogy milyen hosszú adatsor áll a rendelkezésünkre. Rövid táv esetén ez lehet 7-15 nap, középtávon 21-50 nap vagy hosszú távon akár 100-200 nap is.
A mozgóátlag típusai
Az egyszerű mozgóátlag (SMA) egyik legnagyobb hátránya az, hogy azonos súllyal szerepel benne az átlagoláshoz használt intervallum összes eleme. Ez rövid távon nem jelent nagy problémát, mivel ott jellemzően az elmúlt néhány nap trendjeire vagyunk kíváncsiak. Közép- és hosszú távon viszont a hónapokkal korábban rögzített adatok már kevésbé lesznek relevánsak a jelen árfolyammozgásaival kapcsolatban, illetve a megnövelt intervallumok miatt az átlag kevésbé lesz érzékeny az elmúlt napok változásaira.
Egy másik típusa az exponenciális mozgóátlag (EMA). Számítása során a frissebb adatok nagyobb súllyal vannak figyelembe véve. Az exponenciális mozgóátlag kiszámításához vennünk kell az adott napi árfolyam és előző napi exponenciális mozgóátlag súlyozott átlagát. Az exponenciális mozgóátlag ezáltal sokkal érzékenyebb a frissebb adatokra, mivel azok nagyobb súllyal esnek számításba és kevésbé torzítják a kiugró múltbéli adatok.
A fentieken kívül gyakran használt típus még a súlyozott mozgóátlag (WMA). Ennél a típusnál az intervallum elején szereplő régi adatok kisebb, míg az intervallum végén található friss adatok nagyobb súllyal szerepelnek az átlagolás során. Az exponenciális mozgóátlag a súlyozott átlagok egy speciális formája, ahol a súlyok egy exponenciális függvény szerint csökkennek minél távolabb megyünk vissza az időben.
Mire használható a mozgóátlag?
A különböző mozgóátlag típusok a technikai elemzés eszköztárának gyakran használt indikátorai. Segíthetik az elemzőket a befektetési döntések meghozatalában egy adott befektetési eszközzel kapcsolatban.
A mozgóátlagok egy letisztultabb képet mutatnak a befektetési eszközök árfolyamában megfigyelhető tendenciákról, trendekről. A napi árfolyamok és az adott időponthoz tartozó mozgóátlag értékek egy grafikonon történő ábrázolása számos jelzéssel szolgálhat az elemzők számára:
- Jelzi az árfolyamokban bekövetkező változások tendenciáját, vagyis, hogy az adott árfolyam trendje emelkedik, csökken vagy oldalaz.
- Szolgálhat eladási vagy vételi jelzésként is. Vételi jelzésként értelmezhető, ha egy adott részvény árfolyama átlépi a mozgóátlag szintjét vagy eladási jelzésként, ha az árfolyam a szintje alá esik.
- Ellenállásokat és támaszokat is jelezhetnek egy adott árfolyam esetében. Ellenállásról akkor beszélünk mikor a részvény árfolyama nem emelkedik egy adott szint fölé. Támasz esetén az árfolyam nem zuhan egy adott szint alá.
A mozgóátlagok legnagyobb hiányossága, hogy késve jelzik az árfolyamokban bekövetkező trendváltozásokat, illetve a különböző idő intervallumon vett értékek adott esetben egymástól eltérő jelzéseket is adhatnak a befektetőknek. Épp ezért az elemzések során gyakran kombinálják egymással, illetve más technika indikátorokkal, mint például a Bollinger szalaggal vagy az MACD indikátorral.