A munkanélküliség az a jelenség, amikor a társadalom gazdaságilag aktív tagjai állást keresnek, de még nem sikerült elhelyezkedniük.
A gazdaság és a társadalom állapotának egy fontos indikátora. Leggyakrabban a munkanélküliségi ráta segítségével mérik, ami a munkanélküliek számának a gazdaságilag aktívakhoz viszonyított aránya.
Hogyan számítjuk ki az értékét?
Kiszámításának lényeges eleme a gazdaságilag aktívak és a gazdaságilag nem aktívak csoportja közötti különbségtétel. A gazdaságilag aktívak csoportját gyakorlatilag a foglalkoztatottak és a munkanélküliek alkotják. Tehát azok, akik korukból és társadalmi státuszokból kiindulva is alkalmasak munkavégzésre és dolgoznak vagy aktívan munkát keresnek. Foglalkoztatottnak azok tekinthetők, akik az adott felmérési időpontban jövedelmet biztosító munkát végeznek vagy munkával rendelkeznek. Ide sorolhatók azok is, akik betegség vagy szülés miatt csak átmenetileg nem dolgoznak. Ezzel szemben munkanélkülinek azok minősülnek, akik aktívan keresnek munkát, de még nem sikerült elhelyezkedniük.
A gazdaságilag nem aktívak csoportját azok alkotják, akik korukból kifolyólag nem alkalmasak munkavégzésre (gyerekek, idősek). Emellett azok, akik társadalmi státuszukból kifolyólag nem keresnek aktívan munkát (tanulók, háztartásbeliek, nem munkabérből származó jövedelemből élők).
A munkanélküliek csoportján belül megkülönböztethetünk bejelentett és nem bejelentett munkanélkülieket. Előbbiről abban az esetben beszélhetünk, ha valamilyen állami szervnek tudomása van a munkanélküliségről. Utóbbi esetben viszont a munkanélküliség ténye nincs államilag elismerve, így a nem bejelentett személyek segélyekre, támogatásokra sem jogosultak és a statisztikákban sem szerepelnek.
Típusai
A munkanélküliséget több szempontból is kategorizálni lehet. Az egyik szempont a munkahely elvesztésének az oka. Megkülönböztethetnünk önkéntes és kényszerű munkanélküliséget. Előbbi esetén az egyén önszántából vált munkanélkülivé például azért, mert nem volt elégedett az adott munkakörrel, fizetéssel vagy azért, mert anyagilag olyan helyzetben van, hogy átmenetileg nincs szüksége az állandó, munkából származó jövedelemre. Kényszerű munkanélküliség esetén viszont nem önszántukból vállnak munkanélkülivé az emberek, hanem például leépítések vagy egyéb gazdasági változások okán.
Egy másik kategorizálás szerint megkülönböztetünk súrlódásos és strukturális munkanélküliséget.
Súrlódásos munkanélküliség
A súrlódásos munkanélküliség abból következik, hogy a munkahelyek és a munkát keresők találkozása nem elég gördülékeny. Időbe telik míg betöltésre kerül egy meghirdetett pozíció, illetve a munkahely keresés sem egyik percről a másikra történik. Így annak ellenére is kialakulhat átmeneti munkanélküliség, hogy elérhető megfelelően képesített szabad munkaerő és betöltésre váró pozíciók is jelen vannak a piacon. Ebbe a kategóriába sorolhatók azok, akik önkéntesen felmondanak munkahelyükön, de hetekig tart új munkahelyet találniuk. Továbbá ebbe a csoportba tartoznak, akik tanulmányaik után most lépnek ki a munkaerőpiacra és azok is, akik szülés, gyermeknevelés után térnek vissza.
A frikcionálisnak is nevezett munkanélküliség a gazdaság természetes jelensége és akár még kedvező hatású is lehet, hiszen az átfutási idő azt a célt szolgálja, hogy a munkavállalók megtalálják a megfelelő munkahelyet, míg a munkáltatók célja az, hogy a megfelelő személyek töltsék be a meghirdetett pozíciókat.
Strukturális munkanélküliség
Az előző kategóriától eltérően a strukturális munkanélküliség abból következik, hogy a munkát keresők egy része nem rendelkezik megfelelő képességekkel, ahhoz, hogy a piacon elérhető pozícióikat betöltsék. Strukturális munkanélküliség gazdasági átalakulások és technológiai változások útján alakulhat ki. Például amikor bizonyos szektorokban megszűnnek az alacsony képzettséggel betölthető munkahelyek, mint az iparban a robotizáció következtében. Ilyen esetben a munkavállalók kiszorulnak az adott szektorból és a piacon más, jellemzően magasabban képzett munkaerőt igénylő pozíciók után kell kutatniuk, viszont képzettség hiányában aligha jutnak valamire. Ez is gyakori jelenség a gazdaságban, de az alacsonyan képzett munkaerő oktatásával, átképzésével kezelhető a szintje.
Ciklikus munkanélküliség
A ciklikus munkanélküliség pedig a gazdasági ciklus váltások során alakulhat ki. Recesszió, vagyis gazdasági visszaesés esetén a munkanélküliség jellemzően növekszik, míg konjunktúra, vagyis gazdasági növekedés esetén pedig csökken, tehát kontraciklikus. A ciklikus, strukturális és frikcionális hatások jellemzően együtt alakítják a gazdaságban megfigyelhető munkanélküliség teljes szintjét.