Az OPEC (Organization for Petroleum Exporting Countries) magyarul Kőolaj-exportáló Országok Szervezete egy 1960-ban alakult, jelenleg 13 tagországból álló és a globális kőolajtartalék magas százalékát birtokló kartell szervezet, melynek fő célja a globális olajipar és olajár stabilizálása, valamint méltányos feltételek biztosítása exportőrök, importőrök és befektetők részére egyaránt.
Az kőolajipar jelentősége
A globális gazdaság, a termelés és a javak szétosztása nagyban függ a kőolajtól, legfőképp annak árától. A termékeket szállító teherautók, a mezőgazdasági gépek, a fogyasztók által használt autók által elégetett üzemanyag, számos erőmű, valamint a műanyag- és vegyipar jelentős része mind kőolajat használnak fel. Emiatt a kőolaj a gazdaságot nagy mértékben befolyásoló tényező.
Az OPEC célja
A szervezetet 1960 szeptemberében a Bagdadi konferencián hozták létre. Az OPEC fő tevékenysége a tagországok kőolajpolitikájának összehangolása és koordinálása, mellyel három fő irányelvet hivatottak biztosítani:
- Tisztességes és stabil árak biztosítása a kőolajtermelők számára
- Hatékony, rendszeres és gazdaságos kőolajellátás biztosítása a fogyasztó nemzetek számára
- Az iparágba fektetők számára méltányos tőkehozam biztosítása
Az OPEC előnyei és hátránya
Az OPEC előnye, hogy előmozdítja a tagországok közötti együttműködést, csökkenti a politikai konfliktusokat.
Mivel az olajtartalékok magas százalékát birtokolják a tagállamok, a szervezet hátránya, hogy tagjai motiváltak a kőolajárak minél magasabb szinten tartására és a globális piaci részesedésük megtartására.
Az OPEC egy oligopóiumon belül működő kartell. Oligopólium, hiszen az olajpiac egy kevés, magas piaci koncentrációval rendelkező szereplőkből álló világgazdasági szegmens. Kartell, mivel a kibocsátott mennyiséget és a termékek árait közösen határozzák meg a tagállamok. Ezen működésük által csorbítják a piaci versenyt.
OPEC olajkosár
Az olajkosár a tagországok olajárának súlyozott számtani átlaga. 1987-ben vezették be a mutató használatát. Referenciapontként szolgál azok számára, akik az olajárakat monitorozzák és a globális olajpiac stabilitására törekednek. Az OPEC olajkosár fő célja a célárak kijelölése és elérése. Ha arról hallunk, hogy az OPEC árat emel vagy csökkent, rendszerint ez az olajkosár árát jelenti. A kosár felső és alsó határát az olajtermelés növelésével vagy csökkenésével tudják befolyásolni.
Tagországok
A szervezetnek jelenleg 13 tagja van. Alapszabálya szerint, az OPEC nyitva áll minden olyan ország előtt, mely jelentős olajexportőr és osztja a szervezet értékeit. Új tag felvételt nyerhet, ha a tagországok háromnegyede igennel szavaz.
Az öt alapító ország:
- Irán,
- Irak,
- Kuvait,
- Szaúd-Aurábia és
- Venezuela.
Emellett jelenleg is tagja a szervezetnek (zárójelben csatlakozásuk éve): Líbia (1962), Egyesült Arab Emírségek (1967), Algéria (1969), Nigéria (1971), Angola (2007), Egyenlítői-Guinea (2017), és Kongó (2018).
Katar 1961-ben csatlakozott, majd 2019-ben kilépett. Döntésüket azzal indokolták, hogy alacsony mennyiségű kőolajat termelnek, viszont földgáz tekintetében erősebbek, így arra szeretnének koncentrálni.
Indonézia 1962-ben csatlakozott, majd 2009-ben és 2016-ban felfüggesztette a tagságát.
Ecuador 1973 és 1992 között, majd 2007 és 2020 között volt a szervezet tagja.
Gabon 1975-ben csatlakozott, 1995-ben felfüggesztette tagságát, majd 2016-ban újra belépett a szervezetbe.
Oroszország, az Egyesült Államok, Kína és Kanada mind nagy olajtermelő országok, ám nem tagjai a szervezetnek. Ez lehetőséget biztosít számukra, hogy saját célkitűzéseiket kövessék.
Az OPEC Titkársága és székhelye
A szervezet végrehajtó szerve az OPEC Titkársága, melynek fő feladata az elfogadott határozatok végrehajtása. Emellett a Titkárság olyan piackutatásokat is végez, melyekkel a döntéshozatalt támogatja. A Titkárság a szervezet mindenkori székhelyén működik. Első öt évében az OPEC Svájcban, Genfben székelt, majd 1965-től Ausztriába, Bécsbe költözött.
Az OPEC rövid története
Az OPEC 1960-ban alakult 5 tagállammal, 1969-re tagsága tízre nőtt. 1968-ban elfogadták a „Tagállamok kőolajpolitikai nyilatkozatát”, mely hangsúlyozta, hogy nemzeti fejlődése érdekében minden ország elidegeníthetetlen joga, hogy állandó szuverenitást gyakoroljon természeti erőforrásai felett. Az 1970-es években a tagállamok átvették az irányítást hazai kőolajiparuk felett. Eközben a szervezet globális jelentőségűvé nőtt, egyre nagyobb szerepet vállalva a világ olajpiacán.
Az 1980-as években a kereslet csökkenés miatt nagyobb válságokat éltek át a tagországok, ám az évtized végére a helyzet stabilizálódott. Ezt támogatta, hogy az OPEC csoportszíntű termeléskorrekciót és az árképzést illetően közös irányelveket vezetett be.
Az 1990-es években – ahogy az ENSZ által támogatott éghajlatváltozási tárgyalások nagyobb lendületet kaptak – az OPEC egy méltányos, realista és fenntartható olajellátás célját tűzte ki.
2015-ben a környezetvédelmi kérdéseket érintő Párizsi Megállapodást az OPEC minden tagállama aláírta, 10 belőlük ratifikálta is azt.
A 2010-es évek közepére a feltörekvő amerikai palaolaj ipar nagyban gyengítette a szervezet pozícióját. A piaci részesedésük visszanyerése érdekében a tagállamok a termelés radikális növelése és az árak leszorítása mellett döntöttek. 2016-ban a tagországok és 10 nem OPEC olajtermelő ország fogott össze, hogy kiegyensúlyozzák a piacot és stabilitást érjenek el.
Zöld energia
A változó világ és a változó fogyasztói igények folyamatosan nyomást gyakorolnak a szervezetre és az olajpiacra. Új zöld innovációk jelennek meg (például az elektromos autók elterjedése). A magas olajárak és új alternatívák miatt sok importőr más energiaforrásokhoz fordul, mint a kőolaj. Ezen változások kihívások elé állítják az olajipart és az OPEC-et.