A portfóliókezelés az a tevékenység, amely során a portfóliómenedzser az ügyfelek vagyonát előre meghatározott módon kezeli, vagyis az általa kiválasztott befektetési eszközökbe helyezi el, azzal a céllal, hogy hozamot generáljon.
Portfóliókezelés érintettjei
A portfóliókezelés egyik szereplője a befektető, vagyis az ügyfél, aki megtakarításait vagy a vagyonának egy bizonyos részét szeretné befektetni. A befektetők kialakíthatják és kezelhetik saját portfóliójukat is. Az esetek nagy részében viszont nem minden személy rendelkezik az ehhez szükséges szaktudással. Így befektetési társaságokra bízzák a vagyonukat, akik abból értékpapírokat vagy egyéb eszközöket vásárolnak. A befektetési társaságoknál portfóliókezelők kezelik az ügyfelek vagyonát előre lefektetett szabályok szerint. A portfóliókezelők által vásárolt eszközök viszont az ügyfelek tulajdonában maradnak és a saját értékpapírszámlájukon kerülnek megőrzésre.
De miből is áll egy portfólió? Olvassa el az erről szóló cikkünket is!
Mi a különbség a befektetési alapok kezeléséhez képest?
A befektetési alapokat menedzselő alapkezelők is portfóliókezelési tevékenységet végeznek, azzal a különbséggel, hogy a befektetési alapok portfóliójában található eszközök az adott befektetési alap értékpapírszámláján kerülnek elszámolásra. Az elszámolást ebben az esetben az úgynevezett letétkezelők menedzselik és ellenőrzik. Az adott alap portfóliójában található eszközök viszont ennek ellenére is a befektetők tulajdonában maradnak. A befektetési alapok portfóliómenedzserei az adott alap (előre meghatározott) befektetési politikája alapján hozzák meg a portfólió kialakításával és kezelésével kapcsolatos döntéseket.
Folyamata
A portfóliókezelés első lépéseként a befektetési társaság szakértői, befektetési tanácsadói felmérik az ügyfelek kockázatvállalási hajlandóságát és hozamelvárását. Majd ezek függvényében alakítják ki az ügyfelek portfólióját. A diverzifikáció kulcsszerepet játszik a portfólió kialakításában. A megfelelő eszközallokációval a portfóliókezelők minimalizálni tudják a portfólió (szisztematikus) kockázatát.
Az ügyfelek kockázatvállalási hajlandósága meghatározza a portfólió összetételét. Így például egy kevésbé kockázatvállaló ügyfél portfóliójában előfordulhat, hogy a kötvények nagyobb súllyal szerepelnek, mint a részvények vagy a részvények közül az alacsonyabb kockázattal rendelkező vállalatok értékpapírjai kerülnek az adott ügyfél befektetési portfóliójába.
A szakértők által végzett portfóliókezelés előnye, hogy a befektetési társaságok rendelkeznek olyan szaktudással és erőforrásokkal, amivel hozamtöbbletet érhetnek el az ügyfeleknek.
Aktív és passzív portfóliókezelés
A portfóliókezelés tekintetében két fő kategóriát lehet megkülönböztetni. Az egyik a passzív portfóliókezelés, amely során a portfóliókezelők egy indexekben található értékpapírokból és azzal azonos súlyozással alakítják ki a portfóliókat. A passzívan menedzselt portfóliókat kizárólag akkor módosítják, amikor az indexben is történnek változások. Az ETF-ek, vagyis tőzsdén kereskedett befektetési alapok jellemzően passzívan kezelt alapok. Céljuk az indexek és benchmarkok hozamának lemásolása. A passzív portfóliókezelés hátránya, hogy sokk hatások esetén nincs lehetőség a portfólió újrasúlyozására.
Másik kategóriája az aktív portfóliókezelés. Ez a passzív portfóliókezelésnél valamivel nagyobb költséggel jár, viszont ezért cserébe az ügyfelek akár az indexeknél és benchmarkoknál magasabb hozamot is elérhetnek. Az aktív portfóliókezelés során a portfóliómenedzserek folyamatosan monitorozzák a piaci és gazdasági helyzetet és azok fényében módosítják a portfólió összetételét. Igyekeznek minimalizálni a negatív hatásokat és minél nagyobb hozamot elérni.