Potyautas probléma

A potyautas probléma egy közgazdasági jelenség, ami abból ered, hogy a közjavak fogyasztása során a potyautasok a társadalom többi részétől eltérően úgy használják a közjavakat, hogy azok előállításához vagy használatához kapcsolódó költségekhez nem, vagy csak kis mértékben járulnak hozzá.

A potyautasok magatartása arra, az egyébként racionális viselkedésre vezethető vissza, hogy a fogyasztók igyekeznek maximalizálni a megszerzett hasznosságot a ráfordítások minimalizálása mellett.

Közjavak szerepe a potyautas problémában

A közjavak olyan jószágok, amelyek fogyasztásából nehéz lenne bárkit kizárni és a fogyasztás nem befolyásolja a rendelkezésre álló kínálatot. A fogyasztók a termék vagy szolgáltatás ezen tulajdonságai miatt nem rivalizálnak egymással. A közjavakat jellemzően nem gazdasági szereplők finanszírozzák, hanem állami vagy önkormányzati forrásokból valósulnak meg.

Közjavaknak tekinthetők például a közutak. Fenntartásuk elengedhetetlen a közlekedés szempontjából és szinte korlátlanul veheti igénybe bárki. Az előállításuk és karbantartásuk viszont rendkívül költséges és profitot sem termelnek. Így gazdaságosan, piaci alapon nehezen lehet az utakat fenntartani, állami fenntartás esetében viszont könnyen felléphet a potyautas probléma. A közjavak közé sorolható például a közvilágítás is. Az elhaladó autók számától függetlenül ugyanannyiba kerül egy város számára az utak kivilágítása és emellett nehezen lehetne meghatározni a jogosultak körét is. Az ilyen jellegű jószágok esetében tehát a leghatékonyabb, ha az állam oldja meg a rendelkezésre állásukat a befizetett adókból.

Hogyan vezethető vissza a racionális fogyasztásra a potyautas probléma?

A fogyasztók akkor viselkednek racionálisan, ha adott költségek mellett a lehető legnagyobb mennyiséget fogyasztják egy bizonyos termékből, vagy szolgáltatásból, amennyiben az magasabb hasznossággal jár.

A potyautas probléma jellemzően közjavak fogyasztása során merül fel. A közjavak sok esetben csaknem korlátlanul rendelkezésre állnak mindenki számára, a fogyasztók így nehezen vehetők rá, hogy hozzájáruljanak az előállítási és fenntartási költségekhez. Például a közutakra bárki felhajthat bármikor. Bár finanszírozásuk az adóbefizetésekből történik, azok az utakat is korlátlanul használhatják, akik nem fizették be az adót. Így a potyautasok ugyanúgy részesülni tudnak az utak használatából eredő hasznosságból, mint azok, akik adójuk egy részével hozzájárultak az utak előállításához.

A potyautas probléma rámutat az egyik piac elégtelenségére, vagyis hogy az elméletileg korlátlanul elérhető javakat nem lehet hatékonyan elosztani.