A protekcionizmus egy gazdaságpolitikai irány, amely a hazai gazdaságot és termelést részesíti előnyben a külkereskedelemmel szemben.
A protekcionista intézkedések megnehezítik a külföldi országokból érkező importot, ezzel erősítve és a külső hatásoktól megvédve a hazai gazdaságot. A protekcionista gazdaságpolitikai leggyakrabban használt eszközei a vámok, embargók, kvóták és egyéb importot korlátozó szabályozások.
Szabadkereskedelem
A protekcionizmus szöges ellentéte a szabadkereskedelem. A szabadkereskedelemhez kapcsolódik a komparatív előnyök elmélete, amely szerint az áruk és szolgáltatások szabad áramlása esetén az egyes országok, gazdaságok olcsóbban és hatékonyabban tudnak előállítani bizonyos termékeket, így előnyben vannak más országokkal szemben.
Ha az országok követik ezt a példát és korlátozások nélkül kereskedhetnek egymással, akkor bővül a termékek kínálata. Ezáltal az árak is csökkenek, valamint optimálisabban kerülnek felhasználásra az erőforrások, és kevesebb nem hatékony beruházás valósul meg. Mindez kedvező a gazdasági növekedés számára.
A protekcionista gazdaságpolitikai nézőpont szerint a szabad kereskedelem érvei már nem állják meg a helyüket, mivel nem veszik figyelembe a rövid távon felmerülő költségeket, amit az esetleges szerkezetváltások okozhatnak a gazdasaságban és nem számolnak az országon belüli iparágak között folyó kereskedelemmel. További ellenérv emellett szerintük, hogy a növekvő import miatt a nemzetgazdaságok kiszolgáltatott állapotba kerülhetnek más országokkal szemben. Érvelésük alapján a protekcionista gazdaságpolitika hozzájárul a hazai munkahelyek teremtéshez, növeli a GDP-t és versenyképesebbé teszi az országot.
Protekcionizmus eszközei
A protekcionista országok, gazdaságok egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze az import korlátozására a vámok bevezetése. A vámok a külföldről, kereskedelmi céllal érkező termékeket és szolgáltatásokat terhelik. Megakadályozzák nagy mennyiségű, alacsonyabb árú termékek beáramlását és bevételt képeznek az államnak. A vám értékével megnövelt termékek már kevésbé lesznek vonzók a hazai fogyasztóknak. Emiatt pedig nagyobb valószínűséggel fognak hazai fogyasztási cikkeket vásárolni. Így a fogyasztók jövedelme hazai gazdasági szereplőknél kerül elköltésre, amelyet munkahely teremtésre vagy a kínálat bővítésére lehet fordítani. A vámok viszont negatívan is hathatnak a gazdaságra. Korlátozzak versenyt és a hazai termelők nem lesznek rákényszerülve az innovációra, folyamatos fejlesztésre.
A kvóták szintén akadályozzák az importot, viszont az árak helyett a mennyiséget korlátozzák. Az államok kvótákkal csökkenthetik bizonyos termékekből vagy árukból a kereskedelmi céllal behozható mennyiségét vagy értékét. A fogyasztók így rákényszerülnek arra, hogy az import kvótákkal korlátozott fogyasztási cikkeket hazai vállalatoktól szerezzék be. A kvótákat az export korlátozására is lehet alkalmazni, ezzel megakadályozva, hogy a hazai termelők a külföldi piacokon értékesítsék az áruikat és a hazai kereslet kielégítetlen maradjon.
Az embargók és szankciók már sokkal komolyabb kereskedelmet korlátozó eszközök, amelyek segítségével az államok megtiltják egyes árukkal, termékekkel vagy akár egész országokkal való kereskedelmet.
A kormányzatok egyéb szabályozásokkal is korlátozhatják az külföldön előállított termékek kereskedelmét. Például olyan standardokat, előírásokat határozhatnak meg a külföldről behozott árukkal szemben, amelyek megakadályozzák a silány minőségű vagy nem engedélyezett eljárással készült fogyasztási cikkek importálását.
A protekcionista gazdaságpolitika eszközei közé tartoznak még a célzott állami támogatások, adó– vagy hitelkedvezmények, amiket bizonyos hazai gazdasági szereplők vehetnek igénybe és javíthatják versenyképességüket.