A rebalancing – avagy a portfólió-újrasúlyozás – során a befektető bizonyos időközönként visszaállítja portfóliójának összetételét az eredeti eszközarányoknak megfelelően, hogy így megőrizze a célként kitűzött kockázati szintet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a felül- vagy alulteljesítő eszközök súlyát módosítja, és így a portfólió visszatér az eredeti stratégia allokációs arányához.
Miért fontos?
A rebalancing elsődleges előnye, hogy a befektető nem tér el az előre kiválasztott stratégiától. Amennyiben a bikapiacon bizonyos részvények túl nagy súlyt kapnak, a portfólió kockázata felülmúlhatja a célként kitűzöttet. A rebalancing ilyenkor korrigálja az arányokat, ezzel segítve az eredetileg vállalt biztonsági szint elérését.
Emellett segít fegyelmezett keretet adni a befektetőnek, és csökkenti az érzelmi, trendkövető döntések kockázatát, hiszen az ellenkezőjét diktálja, mint amit ösztönösen tenne a befektető: elad a drágább eszközökből, és vesz az olcsóbbakból.
A rebalacingnek rermészetesen hátrányai is vannak, hiszentöbbletköltségekkel járhat, továbbá, amennyiben a befektető idő előtt ad el bizonyos eszközöket, jelentős hozamokról maradhat le.
Hogyan működik?
Tegyük fel, hogy a befektető 10 millió forinttal indít. Ebből eredetileg 7 millió Ft részvény és 3 millió Ft kötvény. Amennyiben a részvények értéke 9 millió Ft-ra nő, a kötvényeké pedig marad 3 millió Ft, akkor az előbbi már a portfólió 75 százalékát tenné ki az eredeti 70 helyett. A rebalancing során a befektető tehát eladna 1 millió Ft értékű részvényt és abból kötvényt vásárolna, így visszaállítva az eredeti arányt.
A gyakorlatban ezt a befektetők nem minden esetben maguk hajtják végre, sokan ETF-ekre vagy automatizált rendszerekre bízzák. Az utóbbi esetében az úgynevezett robo-advisor bizonyos időközönként ellenőrzi a portfóliót, és szükség esetén automatikusan végrehajtja az újrasúlyozást.
Stratégiák
- Időalapú újrasúlyozás (calendar rebalancing): A legegyszerűbb rebalancing stratégia, melynek során bizonyos időközönként történik az újrasúlyozás, például évente. Bár ez kevésbé időigényes, mint más stratégiák, egy jelentős hátránya az, hogy egyes esetekben a befektető túl későn reagál a jelentős piaci mozgásokra.
- Tolerancia alapú újrasúlyozás: A befektető a célarányon kívül előre választ egy megengedett eltérési sávot is. Ha bármelyik eszköz kilép ebből a sávból, akkor kerül sor a rebalancingra. Ez a stratégia rugalmasabb, jobban reagál a piaci változásokra, azonban időigényesebb is.
- Kombinált stratégia: A kombinált stratégia használatakor a fent említetteket együttesen használja a befektető: továbbra is fix időpontonként történik a portfólió felülvizsgálata, de erre csak akkor kerül sor, ha bármelyik eszköz kilép a megadott sávból, ezáltal kombinálja a fentebb említett két stratégia előnyeit.
A rebalancing egy gyakori rutinjelenség a küszöbhozamot (benchmark) követő portfóliók esetében. Megértésével nemcsak a portfólió stratégiájának következetessége elérhető, de a piacot befolyásoló, nagy tőkepiaci mozgások is előre meghatározhatóak.
A díj mellett milyen tulajdonságok mentén különböztethetők meg a vagyonkezelési szolgáltatások? Olvassa el a témában készült cikkünket is!