A repó az angol repurchase agreement kifejezésből származtatható, magyarul visszavásárlási megállapodást jelent.
A konstrukció a legtöbb esetben fedezett hitelnek is tekinthető. Lényege, hogy az egyik fél jelen időben értékesíti az adott értékpapírját, a másik fél az úgynevezett haircuttal csökkentett értéke után pénzügyi hitelt nyújt az eladó számára, majd ezzel együtt egy határidős ügylet keretében megállapodnak a felek az eladott termék visszavásárlásáról.
Mi az a repó?
A repók rövid távú kölcsönszerződésnek tekinthetők értékpapír fedezettel. Az ügylet keretein belül az egyik fél az értékpapírját meghatározott áron eladja a másik félnek, ezzel együtt pedig megállapodnak arról is, hogy az értékpapír adott idővel később, kamattal növelt áron visszavásárlásra kerül. Az értékpapírt érintően elmondható, hogy az esetek legnagyobb részében a repó ügyletek állampapír fedezettel valósulnak meg.
Az időtartamot illetően akár több hónap is eltelhet az eladási és a visszavásárlási időpont között, a leggyakoribb azonban az egynapos. A visszavásárlás a legtöbb esetben magasabb árfolyamon történik, mint az eladás. A két ár különbözetére szoktunk repókamatként hivatkozni.
Magyar terminológia szerint megkülönböztetjük az aktív és a passzív repó fogalmát. Az aktív ügylet során a kezdeti értékpapír eladás ugyanazon értékpapír határidős visszavásárlásával jár. Passzív repónak tekinthetjük azon ügyleteket, melyek során adott időpontbeli értékpapírvétel mellett határidős eladás történik. Az aktív és a passzív repó tehát egy ügylet két oldalának tekinthető. A jelző a tranzakció irányát jelöli.
A két fél megnevezésére szolgál még értékpapír megközelítésből élve a vevő, illetve az eladó. Pénzpiaci terminológiával pedig a kölcsönadó és a kölcsönfelvevő elnevezés használatos. A repó ügyletek hasznosnak bizonyulhatnak likviditási problémák jelentkezése esetén. A hatékony repó piac segíti a központi bankok transzmissziós mechanizmusainak megfelelő működését. A jól működő repópiac továbbá a teljes pénzügyi rendszer számára elengedhetetlen likviditást képes biztosítani.
Repó típusai
A repók különféle szempontok szerint jellemezhetők. Meghatározó egyrészt a már ismertetett aktív-passzív felosztás, mely azt fejezi ki, hogy az adott résztvevő a repó ügylet mely oldalán található. Futamidő szempontjából megkülönböztetjük a rögzített és a nyitott futamidejű repókat. A rögzített futamidejű repók előre rögzített lejárati határidővel rendelkeznek. Nyitott futamidejű repók esetén a felek előre nem rögzítik a lejárat időpontját, azonban bármelyik fél kérvényezheti az ügylet lezárást bizonyos – általában két napos – felmondási határidővel. A rögzített futamidejű repók esetében az ismert lejárati idő következtében előre kalkulálható a fizetendő kamat. Ezzel szemben a nyitott futamidejű repóknál a teljes fizetendő kamat nem ismert, gyakran naponta változik a repókamatláb, melyet gyakran havonta fizetnek.
Fedezet feletti tulajdonjog szempontjából megkülönböztetjük a szállításos, illetve az óvadéki repókat. A szállításos repó esetén a tulajdonjog az ügylet idejére átkerül kerül a vevőhöz, mely egyben azt is jelenti, hogy az ügylet alatt az szabadon rendelkezhet felette. Ez magában rejti azt is, hogy – amennyiben ezzel ellentétesen nem rendelkezik a felek közötti megállapodás – akár még el is adhatja az adott értékpapírt. Lejárat idején a vevő egy, az eredetivel megegyező tulajdonságokkal rendelkező értékpapírt szükséges visszaszolgáltatnia. Az óvadéki repó esetében a tulajdonjog az eladónál marad, tehát el nem adhatja, azt egy elkülönített letéti számlán köteles elhelyezni. Óvadéki repó esetében ezzel együtt amennyiben a visszavásárlás időpontjában az eladó nem képes eleget tenni fizetési kötelezettségének, abban az esetben az értékpapírok a vevő teljesjogú tulajdonába kerülnek.
A fontosabbak közül beszélhetünk még háromoldalú repóról, részvény-fedezetű repóról, értékpapír-kölcsön repóról, illetve teljes-hitel repóról. A háromoldalú repó esetében egy közvetítő jelenik meg a kölcsönt nyújtó, illetve felvevő között. Ezen harmadik fél végzi a háromoldalú repó esetén a fedezetként szolgáló értékpapír letéti kezelését.
Speciális típusai
A részvény-fedezetű repó specialitása, hogy fedezetükül értelemszerűen részvények szolgálnak. Az értékpapír-kölcsön repó vagy értékpapír-kölcsönzés esetén gyakori, hogy az értékpapír iránti kereslet indukálja az ügylet létrejöttét és előfordul, hogy az értékpapír kölcsönadója nem kíván hitelhez jutni, mivel likviditása megfelelő. Célja lehet az értékpapírt kölcsönvevő shortolási szándéka, vagy a kölcsönadó tőkeáttételes pozíció kiépítésére tett igénye. A teljes-hitel repó esetében a felkínálni tervezett fedezet maga is adósságkötelezettség.
Repó kockázata
A repó ügyletek többnyire fedezettségük okán biztonságos befektetésnek tekinthetőek. Az ügylet legnagyobb kockázata abban áll, ha az eladónak nem áll módjában visszavásárolni az értékpapírt. Ezen esetekben, az értékpapír tulajdonosa megpróbálhatja eladni azt, hogy általa jusson pénzhez. A fedezetül adott értékpapír értéke azonban a két időpont között változhat. Egyaránt növekedhet, illetve – ami a vevőnek jobban fáj – csökkenhet is.
Az ilyen jellegű kockázatok kezelését hivatott kezelni a fedezetértékelés során alkalmazott „haircut”, vagy magyarul biztonsági sáv. Ennek lényege, hogy a fedezetül adott értékpapírok nem piaci értékükön kerülnek elszámolásra fedezetként, hanem csak egy attól elmaradó értékben. A biztonsági sáv vagy „haircut” százalékban kerül kifejezésre, értéke általában a fedezetül adott értékpapír függvényében változik.