ROE (Return on Equity)

A ROE mutató az angol Return on Equity kifejezésből származik, magyarul sajáttőke-arányos megtérülés vagy sajáttőke-arányos jövedelmezőség néven emlegetjük.

A mutató egy vállalat profittermelési hatékonyságáról nyújt információt, vagyis arról, hogy egységnyi saját tőkére vetítve mekkora jövedelemtermelésre képes az adott vállalat.

ROE számítása

A ROE számítása során az adott időszaki eredmény kerül leosztásra az adott időszaki átlagos saját tőkével. Az adott időszak alatt érthetünk üzleti évet, esetleg az utolsó 12 hónapot.

A mutató kiszámításához a mérleg és az eredménykimutatás adatai szükségeltetnek. Az adott időszaki eredményt az eredménykimutatás adózott eredmény során találjuk, ez az érték megmutatja, hogy a vállalat mennyi profitot termelt a vizsgált időszakban.

A saját tőke értékét a mérlegből tudjuk kinyerni. Értéke arról szolgáltat információt, hogy mekkora a vállalat vagyona, összege az alapításkor rendelkezésre bocsájtott tőkéből és az azóta termelt eredményből áll össze. Fontos kiemelni, hogy a mérlegben a saját tőkének adott időponthoz tartozó értéke található, így egynél több mérleg használatával szükséges megbecsülni az átlagos saját tőkét.

ROE = Adózott eredmény / Átlagos saját tőke

Megjegyzendő továbbá, hogy a mutató bár technikailag számítható negatív értékekből is, a megfelelő értelmezhetőséghez szükséges, hogy pozitív értéket mutasson mind az adott évi adózott eredmény, mind az átlagos saját tőke.

Használata és kapcsolata a ROA-val

A ROE mellett szokás említeni a ROA mutatót is. A ROA mutató az angol Return on Assets rövidítéséből keletkezett, magyarul eszközarányos jövedelmezőséget vagy eszközarányos megtérülést jelent.  A ROA tehát a vállalat tulajdonában lévő eszközök által termelt nyereségre koncentrál függetlenül az eszközök forrásául szolgáló tőke jellegétől. A ROE mutató értéke tehát függ a ROA értékétől, illetve a tőkeszerkezet jellegétől. Következtetésképpen a sajáttőke-arányos megtérülés alternatív számítási módjaként említhető a vállalat eszközarányos megtérülésének és a vállalat tőkeáttételi megtérülésének a szorzata.

Tehát magas lehet a ROE mutató értéke, ha

  • magas a ROA értéke, vagy
  • magas a tőkeáttétel értéke.

Amennyiben a mutató értéke az előbbi körülmények fennállása következtében magas az kedvezőnek tekinthető. Utóbbi, vagyis a magas tőkeáttétel azonban kockázatot is takar. Ilyen formán a ROE mutató értéke elfedi az esetleges magas tőkeáttétel okán fennálló kockázatokat.

A ROA, mint értékalapú mutató használata elsődlegesen a közép- és hosszú távú befektetők tevékenységét segítheti. Hogy mi tekinthető alacsony vagy magas sajáttőke-arányos eredményességnek az nagyban függ a tőkepiacot jellemző hozamszintektől, illetve attól, hogy az adott vállalat mely szektorban tevékenykedik.  Szektortársak átlagához való viszonyítás által azonosítható a vállalat esetleges komperatív előnye, illetve annak hiánya. Ökölszabályként a hosszú távú piaci átlag  megközelítőleg 14%, az efölötti értékeket tekinthetjük kedvezőnek, míg a 10% alattiakat kedvezőtlennek.

A mutató megfelelő kiindulási pontként szolgálhat részvények jövőbeli értékének, esetleg osztalékok növekedési ütemének becslése során. Egy vállalat növekedését jól becsülheti a ROE és a tőkevisszatartásiráta szorzata. Ez utóbbit nevezzük egy vállalat fenntartható növekedési rátájának.

DuPont elemzés

Az 1920-as évek óta használatos az úgynevezett DuPont elemzés. Az elemzés során sajátos formában kerül meghatározásra a ROE. A felbontás segítheti a vállalatot érintő folyamatok mélyebb megértését a profitmarzs, eszközarányos forgalom, illetve a tőkeáttételi mutatók elemzése alapján.

ROE képlet

A ROE használatának előnyei

  • Megmutatja, hogy milyen hatékonyan képes a vállalat profitot termelni egységnyi saját tőkére vetítve.
  • Segítheti egy vállalat idősoros elemzését.
  • A múltbeli adatok elemzésén túl előrejelzésre is alkalmas.
  • Megfelelő összehasonlítást tesz lehetővé azonos szektorba tartozó vállalkozások esetén.

A ROE használatának hátrányai

  • Nem veszi figyelembe az eladósodottság mértékéből fakadó kockázatbeli különbségeket.
  • Különböző szektorokban működő vállalatok összehasonlítására nem alkalmas.
  • Csak pozitív értékekből számítható megfelelő relevanciával. Amennyiben mindkét érték negatív a mutató értéke félrevezető lehet.