A ROI mutató az angol Return on Investment kifejezésből származik, magyarul befektetésarányos megtérülés néven emlegetjük. A mutató egy egységnyi befektetés megtérüléséről nyújt információt. Segítségével megállapítható, hogy az adott vállalat milyen hatékony befektetéseket eszközöl.
ROI számítása
A mutató számítása többféle képlet szerint történhet. A leggyakrabban használt szerint a befektetéssel összefüggésbe hozható bevételek jelenértékéből kell kivonni a befektetés költségének jelenértékét, majd ezen különbséget el kell osztani a befektetés költségének jelenértékével. Bizonyos esetekben a képlet tartalmaz még egy százzal történő szorzást, melynek következtében százalékos értéket kaphatunk.
ROI = ((Befektetésből származó bevétel jelenértéke – Befektetés költségének jelenértéke) / Befektetés költségének jelenértéke) *100
Egy másik szintén gyakran használt képlet számítása során a befektetéssel összefüggésbe hozható nettó profit jelenértéke kerül leosztásra a befektetés költségeinek jelenértékével. Továbbá természetesen itt is lehetőség van százzal szorozni a százalékos eredmény elérése érdekében.
ROI = (Befektetésből származó profit jelenértéke / Befektetés költségének jelenértéke) *100
ROI használata
A mutató közkedveltnek mondható sokoldalúsága és egyszerűsége okán. Egyaránt alkalmas részvénybefektetések, vállalati üzemépítések vagy akár ingatlanbefektetések minősítésére is. A százalékosan kifejezett alak könnyen összehasonlíthatóvá teszi a különféle típusú, megtérülési idejű, illetve eltérő nagyságrendű beruházásokat is. Pozitív érték esetén érdemes lehet megfontolni a befektetést, míg negatív érték esetén érdemes újratervezni vagy elvetni a projektet. Előbbi esetben tehát érték teremtő, míg utóbbi esetben értékromboló beruházásról beszélhetünk.
Az, hogy milyen ROI érték tekinthető befektetési szempontból előnyösnek vagy hátrányosnak, függ a befektetés kockázatosságától, valamint attól is, hogy mennyire tőkeigényes beruházásról beszélünk. Magasabb kockázat esetén magasabb megtérülést várunk, így két azonos ROI mutatóval rendelkező befektetés közül a kevésbé kockázatos a kedvezőbb. Alacsonyabb tőkeigényű projektnél lehet, hogy a százalékos ROI magasabb azonban, ha a két projekt kizárja egymást, úgy a devizában mért profitmaximalizálás érdekében lehet, hogy érdemes egy alacsonyabb ROI mutatóval rendelkező, de magasabb tőkeigényű projektbe fektetni. A mutató megfelelő szintje vállalati szektoronként is eltérő lehet. Történelmileg az S&P 500 körülbelül 10 százalékos értékkel rendelkezett.
Használatának előnyei
- Viszonylag egyszerűen számolható különféle képletek segítségével.
- Különféle befektetési formákra egyaránt alkalmazható.
- A százalékos formának köszönhetően eltérő típusú, illetve nagyságrendű befektetések is összehasonlíthatóak.
Használatának hátrányai
- Az alap mutató nem veszi figyelembe a befektetések megtérülésének idejét. Ezen hiányosságot küszöböli ki az évesített ROI formula.
- A megfelelő számításhoz minden releváns költséget el kellene tudni számolni, beleértve a tranzakciós költségeket és az egyéb járulékos költségeket is. Ezen pontos költségkalkulációk a valóságban nehezen kivitelezhetőek, illetve maga a kalkuláció is költségvonzatokkal rendelkezik.
- A mutató számítása során nem veszi figyelembe az adott befektetés kockázatosságát.