A skálahozadék alatt egy olyan közgazdaságtani fogalmat értünk, mely a kibocsátás és a felhasznált termelési tényezők (tőke, munkaerő) közötti kapcsolatot méri.
Amennyiben a felhasznált termelési tényezőket adott mértékben növeljük és ettől nagyobb mértékben növekszik a kibocsátás, akkor azt növekvő skálahozadéknak nevezzük. Amennyiben a termelési tényezők növelésének mértékétől kisebb arányban képes növekedni a kibocsátás, akkor csökkenő skálahozadékról, míg amennyiben a felhasznált termelési tényezők változása megegyezik a kibocsátás változásával, akkor állandó skálahozadékról beszélhetünk.
A fogalommal üzemeket, vállalatokat vagy iparágakat szoktak jellemezni. Az iparágat jellemző mérethozadék nagyban befolyásolja, hogy milyen piacszerkezet fog kialakulni, illetve milyen piacszerkezet tud stabilizálódni az adott iparágban. Vállalati szinten a mérethozadék befolyással van a vállalat növekedési potenciáljára.
Növekvő skálahozadék
Növekvő skálahozadék esetében a felhasznált termelési tényezők egy százalékos növekedése esetén a kibocsátás egy százaléknál magasabb arányban fog növekedni. Ilyen formán tehát a kibocsátás növelésével párhuzamosan csökken az egységnyi termékre jutó felhasznált munka és/vagy tőke. Változatlan árak mellett ez azt is jelenti, hogy minél magasabb a kibocsátás, annál magasabb az elérhető átlagos haszon. Növekvő skálahozadékú iparágakban tehát versenyelőnyben vannak a nagyvállalatok. Kisebb vállalatok számára a piacra lépés nehézkesebb, illetve költségesebb. Az ilyen iparágakat jellemzően egy vagy több nagyvállalat uralja. Előbbit monopóliumnak, míg utóbbit oligopóliumnak nevezzük. Tipikus példaként említhetők a szoftvercégek.
Csökkenő skálahozadék
Csökkenő skálahozadék esetében a termelési tényezők egy százalékos növelése mellett a kibocsátás annál alacsonyabb arányban fog növekedni. Tehát a kibocsátás növelésével növekszik az egységnyi termelésre jutó termelési faktorok aránya. Változatlan árak mellett a termelés növelése csökkenő határhasznot eredményez. Ilyen formán a növekedés véges, nem áll mindig a vállalat érdekében, a kisebb vállalati méret előnyt jelenthet.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem igazán van olyan iparág, amelyet kezdetektől fogva csökkenő skálahozadék jellemezne. Amennyiben lenne ilyen iparág, akkor ott nem is jönnének létre vállalatok, mivel azok kevésbé lennének hatékonyak, mint az egyedi vállalkozások. Azonban gyakori megfigyelés, hogy csak egy ideig jellemzi növekvő skálahozadék a vállalatokat, majd egy pont után már a szervezés költségei, esetleg a logisztikai nehézségek csökkenő skálahozadékot eredményeznek. A pontot, ahol az addigi növekvő skálahozadék átváltana csökkenő skálahozadékba, optimális üzemméretnek nevezhetjük. Az ilyen iparágakra több optimális vállalatméretű cég és magasabb fokú verseny jellemző. Példaként említhető a szőlőművelési ágazat.
Konstans
Konstans skálahozadékról beszélhetünk, amennyiben a termelési tényezőket növelve, azok növekedésével megegyező mértékben képes a vállalat növelni kibocsátását. Ezen esetben az egységnyi jövedelmezőség nem függ az üzem méretétől. A vállalat, vagy az üzem mérete nincs összefüggésben a produktivitással, az optimális piacszerkezet így nem nevezhető meg. Példaként említhetők a fodrászatok.