A smart beta egy olyan befektetési stratégia, amely kombinálja az aktív és a passzív befektetések előnyeit.
A befektetés célja magas alpha elérése, vagyis a piac felülteljesítése. Egy smart beta portfolió céljai eléréséhez a részvények kiválasztásakor bizonyos faktornak nevezett tulajdonságokat vesz figyelembe. A faktorok – például az adott részvény értékalapúsága, momentuma, volatilitása, illetve az adott vállalat mérete és minősége – a piaci hiányosságokra építenek. A befektetés a hatékony piacok elméletének és a tradicionális értékalapú befektetési szemléletének elemeit ötvözi.
A smart beta elveit Harry Markowitz nevével, illetve az említett közgazdász modern portfólió elméletével szokás összekapcsolni. Eszerint faktor alapú befektetési elveket alkalmazva alakítanak ki portfóliókat. Mindez szembeállítható a klasszikus piaci kapitalizáció elvét használó indexekkel, melyek esetében a vállalatok súlyát egy adott részvényindexben azok piaci kapitalizációjának aránya határozza meg. Tehát egy nagyobb piaci értékkel rendelkező vállalat nagyobb súlyt fog képviselni egy klasszikus indexben, mint egy aktuálisan kisebb piaci értékkel rendelkező társa.
A faktor alapú befektetési elvek tehát olyan alternatívaként tudnak szolgálni a tradicionális piaci kapitalizáció elvet használó indexekhez képest, amelyek ideális esetben alacsonyabb kockázat mellett nyújthatnak magasabb hozamot.
Faktor alapú befektetés
Különféle eszközök esetén általában azonosíthatunk makro és mikro jellegű faktorokat. A makrogazdasági faktorok között említhetők olyan tényezők, mint az infláció, GDP növekedés vagy a munkanélküliségi ráta. Mikro faktorok közé olyan jellemzők sorolhatók, mint például egy vállalat eladósodottsága, részvényeinek likviditása, illetve azok árazásának volatilitása.
Továbbá megemlítendők az úgynevezett stílus faktorok is. Ezek közé olyan tényezők sorolhatók, mint a vállalat piaci kapitalizációja, iparága, illetve az adott részvény növekedési vagy értékalapú jellege.
Smart beta stratégia kialakítása során általában a mikro, illetve a stílus alapú faktorok tekinthetők relevánsnak. Ezeken belül is többnyire öt faktor kerül kiemelésre:
- Érték: A cél az értékalapú részvények, vagyis azon részvények megtalálása, melyek fundamentális értéke jelentősen meghaladja az árfolyamukat, amin forognak. A fundamentális érték mérése egy vállalatban általában osztalék, szabad cash-flow, P/B, EV/EBITDA vagy éppen P/E mutatók alapján történik.
- Méret: Történeti adatok alapján a kisebb kapitalizációjú vállalatokat tartalmazó portfóliók magasabb hozamokat értek el. Ennek oka, hogy a kisebb kapitalizációval rendelkező vállalatokra gyakran nem lát rá a piac.
- Momentum: A közelmúltban jól teljesítő vállalatoknál valószínűsíthető, hogy a közeljövőben is felül fogják múlni a piacot. A momentum faktorra építő stratégiák általában pár hónapos időtávra, maximum egy évre érvényesek.
- Minőség: Egy vállalat minősége sokféleképpen értelmezhető. Az alacsony eladósodottsággal, stabil profittal, illetve kiszámítható és jól működő vállalatvezetéssel rendelkező vállalatok mindenesetre kedvezőnek mondhatók. Meghatározásukban segíthetnek az olyan mutatók, mint például a ROE vagy a D/E ráta. Az ilyen szempontból kedvező vállalatok hosszú távon felülmúlhatják a piacot.
- Volatilitás: Empirikus mérések azt mutatják, hogy az alacsonyabb szórással rendelkező részvényeket jobb kockázattal korrigált megtérülés jellemezte a múltban.
Smart beta befektetések
A smart beta befektetések tehát alternatív portfólióképzési stratégiaként említhetők. A megszokott piaci kapitalizáción alapuló portfólióképzés helyett valamilyen faktor alapú elv szerint kerülnek összeállításra a portfóliók. A pontos elv befektetési célokként, illetve befektetési stratégiánkként eltérhetnek. Ilyen elv lehet a könyv szerinti érték vagy a profit alapján történő súlyozás. Az ETF formában kereskedett smart beta stratégiát folytató befektetések költsége általában alacsonyabb, mint az aktívan kezelt befektetési alapoké, de drágábbnak, mint a tradicionális indexeké.