A spekuláns olyan tőkepiaci kereskedő, aki valamilyen stratégia mentén tipikusan rövid távú befektetésekkel kíván nyereséget elérni.
Ügyletei általában nagy profittal kecsegtetnek, amiért viszont magas kockázatot is vállal. Befektetési döntései során általában kevésbé az adott eszköz fundamentális értéke, mint inkább a várható rövid távú árfolyamingadozások érdeklik.
Spekuláció = szerencsejáték?
A spekuláció fogadásként is értelmezhető. Fontos azonban megkülönböztetni a profi spekulánsokat a tőkepiaci szerencsejátékosoktól. Utóbbiak megfontolatlanul, stratégia hiányában hoznak befektetési döntéseket, míg előbbiek kereskedési döntései mögött mintázatok, illetve átgondolt stratégiák állnak. Számolnak azzal is, hogy nem minden fogadás fog bejönni. Az stratégiájukban az ilyen jellegű kockázatok kezelésére alkalmaznak olyan eszközöket, mint a stop-loss megbízások vagy a pozíció méretezés.
Hogyan kereskedik egy spekuláns?
Különféle eszközosztályokra lehet spekulálni. Vannak devizaspekulánsok, kötvénypiaci spekulánsok, részvénypiaci, illetve árupiaci spekulánsok. Döntéseiket különféle elvek, illetve elemzések alapján hozzák meg. Sokan élnek körükben a technikai elemzés eszközével.
Általános céljuk a piac, illetve a hosszú távú befektetők felülteljesítése. A spekulánsok fókusza az eszközök árfolyamának rövid távú alakulásán és a stratégia sikerének valószínűségéből fakadó kockázaton van. Az árfolyamok és valószínűségek vizsgálata után, a spekulánsok kockázat-haszon elemzések alapján döntenek az egyes tranzakcióikról.
Spekuláns és a befektető összehasonlítása
A spekuláns és a befektető fogalmak gyakran keverednek a mindennapi használat során. Bizonyos esetben maga a határvonal is homályosnak tekinthető a két csoport között. Vannak azonban olyan szempontok, melyek esetén jól elhatárolható a befektetők és a spekulánsok köre.
Fontos különbség a spekuláns és a befektető megközelítésében az időhorizont kérdése. A befektetők általában közép és hosszú távra fektetnek be bizonyos eszközökbe, befektetési döntéseik alapjául elsősorban az adott befektetési eszköz fundamentális értékét tekintik mérvadónak. A rövid távú áringadozásokkal többnyire nem foglalkoznak. Ezzel szemben a spekulánsok befektetései rövidebb időszakra vonatkoznak. Őket elsősorban az árfolyam és az áringadozások, rövid távú piaci trendek érdeklik és kevésbé az adott befektetési eszköz fundamentális értéke.
További különbség a figyelhető meg a vállalt kockázatok szintjén. A befektetőkhöz képest a spekulánsok sokkal magasabb kockázatú ügyletekbe is belevághatnak. A spekulánsok ügyleteik során gyakran tőkeáttétellel kereskednek, jellemző rájuk továbbá az opciós, a határidős, illetve az egyéb derivatív ügyeltekkel való kereskedés. A vállalt magas kockázathoz magas elvárt hozam is tartozik. Tipikusnak mondható a csődközeli vállalatok helyzete, amikbe fundamentális befektetők már nem szívesen vásárolják be magukat, spekulánsok azonban vannak, akik vállalják a kockázatot.
Spekulánsok hatása a piacra
A spekulánsok piaci megítélése ambivalens. Egyrészt piaci jelenlétükkel nagyban növelik a kereskedési forgalmat, illetve a tranzakciók számát, csökkentik a vételi és az ajánlati ár között különbözetet, vagyis nagyban hozzájárulnak a piaci likviditás megteremtéséhez és fenntartásához.
Másrészt azonban aktívan alakítják is a piaci árakat. Amennyiben egy spekuláns egy adott eszköz értékének növekedésére számít, akkor azt meg fogja vásárolni, ami magas volumen mellett önbeteljesítő módon növeli a keresletet, illetve ezáltal az árfolyamot. A növekvő trendet látva más spekulánsok is további vásárlásokat eszközölhetnek. Az ilyen folyamatok könnyen eredményezhetnek spekulatív eszközárbuborékokat, melyek károsnak lehetnek a tőkepiacokra.
Továbbá meg kell említeni, hogy ugyanez a folyamat egy lefelé tartó trendet is eredményezhet, amennyiben a spekulánsok az adott eszköz értékének csökkenésére számítanak. A spekulánsok tehát segíthetik az ármechanizmus hatékony működését, azonban előfordulhat, hogy öngerjesztő káros és fenntarthatatlan folyamatokat indítanak el.