A teljes költségmutató (angolul Total Expense Ratio, röviden TER, magyarul gyakran TKM) egy befektetési alap éves működési költségeinek arányát mutatja meg az alapban kezelt vagyonhoz viszonyítva. A mutató közvetlenül befolyásolja a realizált hozamot, így fontos szerepe van a döntéshozatalban.
Mit tartalmaz?
A TER a következőket foglalja magában:
- Alapkezelési díj
- Letétkezelési díj
- Adminisztratív költségek
- Könyvvizsgálói költségek
- Jogi költségek
- Forgalmazói költségek
- Egyéb költségek
Nem foglalja magában viszont a teljesítménydíjakat, a tranzakciós költségeket és az ügyfélhez kötődő költségeket sem, mint például a jutalékokat.
Kiszámítása
TER= (Az alap éves működési költségei/Az alap nettó eszközértéke)
Az általánosan ismert képletben a nettó érték szerepel, azonban bizonyos alapok esetében létezik nettó és bruttó költségmutató is. Ez akkor lehetséges, ha biztosítanak kedvezményeket és díjmentességeket.
Ha egy alap éves működési költsége 1 millió forint, a nettó eszközértéke pedig 100 millió forint, akkor a TER értéke:
(1 millió/100 millió)=1%
Miért fontos?
A teljes költségmutató azért lényeges egy befektető számára, mert az közvetlenül befolyásolja az általa realizált hozamot. Ha például két különböző alap azonosan teljesít, de az egyik TER-je magasabb, akkor az hosszabb távon jelentős hozam elmaradást jelent a másik alappal szemben. Egy magasabb TER önmagában nem feltétlenül jelent hátrányt, gyakran ugyanis egy “aktívabban” kezelt alap ténylegesen nagyobb hozamot termel, de a legtöbb esetben a költségek inkább csökkentik a befektető nyereségét.
Egyes elemzők szerint a költségszint egy megbízható előrejelzője annak, hogy egy alap hosszabb távon is képes-e túlteljesíteni a versenytársait, ez pedig szintén alátámasztja azt, hogy a befektetők számára kulcsfontosságú a TER-t is figyelembe venni.
A gyakorlatban
Magyarországon nem csak a befektetési alapoknál, de különböző életbiztosítások és nyugdíjcélú megtakarítások esetében is találkozhatunk a teljes költségmutatóval TKM néven feltüntetve. Az Európai Unió UCITS irányelvei előírják a teljes költségmutató közzétételét. A TER és a TKM között elsősorban az a különbség, hogy előbbi a befektetési alapok esetében használatos, míg utóbbit főleg biztosítási és nyugdíjtermékeknél alkalmazzák, ahol a költségek jellemzően szélesebb körűek.
Nemzetközi szinten pedig megfigyelhető, hogy a legnépszerűbb ETF-ek általában alacsonyabb, míg az aktívan kezelt részvényalapok magasabb TER értékkel rendelkeznek. Egy aktívan kezelt alap TER-je szinte mindig magasabb, mint egy passzívan kezelté. Ez a különbség is megmutathatja, hogy a költségszint összefügg a hozammal és a befektetési stratégiával.
A teljes költségmutató (TER vagy TKM) tehát kulcsfontosságú mérőszám a befektetések értékelésében, mivel megmutatja, hogy a hozam mekkora része veszik el a működési költségek miatt. Az alacsonyabb TER általában kedvezőbb a befektető számára, különösen hosszú távon, ahol a költségek hatása kumulálódik. Bár az alacsony költség nem garantálja a magasabb hozamot, a tudatos költségfigyelés a befektetési stratégia egyik legegyszerűbb, mégis legeredményesebb módja a teljesítményA díj mellett milyen tulajdonságok mentén különböztethetők meg a vagyonkezelési szolgáltatások? Olvassa el a témában készült cikkünket is!