A tranzakciós illeték a kereskedelmi banki, illetve egyéb pénzügyi szolgáltató által nyújtott átutalási, készpénzfelvételi, bankkártyás fizetési, beszedési megbízási, készpénzkifizetési, pénzváltási, készpénzátutalási, kölcsöntörlesztési szolgáltatásokat és a szolgáltató jutalék- és díjbeszedését terheli.
Tranzakciós illeték jelentése
Mértéke jelenleg 0,3 százalék, műveletenként maximum 6 000 forint. A 20 000 forint alatti műveleteket az illeték nem terheli. Emellett a 20 000 forint feletti műveletek esetében csak a 20 000 forintot meghaladó részt terheli tranzakciós illeték. A készpénz kifizetést magasabb, 0,6 százalékos illeték terheli, melynek nincs összegben meghatározott maximuma. Az illetéket szolgáltatónk számítja fel automatikusan, melyet minden hónap 20. napjáig fizet be az államkasszába.
Mikor mentesülünk a megfizetése alól?
Habár általánosságban a tranzakciós illeték a bankrendszeren és pénzügyi szolgáltatókon keresztül történő pénzmozgást terheli, a jogszabálynak megfelelően elsősorban a fogyasztás, illetve a fogadó fél számára bevételt jelentő pénzmozgások számítanak illetékkötelesnek. Az illeték természetét tekintve egyszerre progresszív és regresszív. A progresszív oldalon a 20 000 forintnál alacsonyabb tranzakciókat nem terheli illetékfizetési kötelezettség, így az alacsonyabb fogyasztási tételeket például nem érinti. Regresszív oldalon az illeték mértéke 6 000 forintban lett maximalizálva. Így 2 000 000 forint feletti részt ugyancsak nem terheli illeték.
Továbbá, a jogszabály szerint az adott pénzügyi szolgáltatónál vezetett számláink közötti átvezetést, illetve a befektetési szolgáltatással járó pénzmozgást nem terheli tranzakciós illeték. Így a megtakarítás célú műveleteink mentességet élveznek. Ennek megfelelően a kincstári számláról történő utalás is mentességet élvez.
Végezetül, a hibásan teljesített fizetési műveleteket, beleértve az eredeti állapot helyreállítását, azaz a visszautalást sem terheli illetékfizetési kötelezettség.
Tranzakciós illeték gazdasági hatásai
A tranzakciós illeték 2013-as bevezetését követően sorra szűntek meg bankok által nyújtott zéró költségű számlák. Ennek megfelelően a lakosság által vezetett bankszámlák száma is konszolidálódott. Habár a készpénzes fizetésnek is vannak közgazdasági költségei (például készpénztartás biztonsága, a bankjegyek elhasználódása, nulla kamat), a banki csatornán történő fizetés drágítása racionálisan a készpénzes fizetési megoldások felé tereli a gazdasági szereplőket. Ennek egyik nagy hátránya a gazdaság szürkítése, mivel a készpénzes fizetést nehezebb nyomon követni. Emellett hátrányként említhető még az ellenőrzött tőkepiacok csökkenése, hiszen az otthon tartott készpénzt nem lehet befektetni.
Az állam a jogszabály meghozatalakor igyekezett fellépni a nem kívánt mellékhatások ellen a készpénzfelvétel drágításával, amit 0,6 százalékos tranzakciós illeték terhel. A folyamatos banki illetékkötelezettséggel szemben viszont az egyszeri költségként betudható készpénzfelvételi illeték csupán lassítja a tartós készpénzállomány kiépülését.