A vagyonadó olyan adónem, ami általában az adózó tulajdonában lévő teljes vagyon értékét terheli. Míg a személyi jövedelemadó a keresetet, az áfa pedig a fogyasztást adóztatja, a vagyonadó alapja leggyakrabban egy adott időpontban meghatározott teljes vagyonérték.
A vagyonadó az egyik legtöbbet vitatott adófajta.
Támogatói szerint:
- növeli az állami bevételeket,
- igazságosabbá teszi az adórendszert, mivel a modern gazdaságokban a vagyon sok esetben gyorsabban növekszik, mint a munkából származó jövedelem, ami hosszú távon növelheti a vagyoni különbségeket és ezt a vagyonadó tompíthatja,
- olyan vagyonnövekedésre is alkalmazható lehet, amelyre a jövedelemadó nem,
- ösztönözheti a vagyon hatékonyabb használatát, mivel a tulajdonost érdekeltté teszi abban, hogy a vagyonát tudatosan strukturálja.
Ellenzői szerint azonban:
- nehezen adminisztrálható, mivel nehéz meghatározni egy vállalkozás vagy ingatlan pontos értékét,
- rontja a megtakarítási és vállalkozási kedvet,
- tőkekiáramlást idézhet elő azáltal, hogy vagyonos emberek más országba helyezhetik át a székhelyüket
- ugyanazt a vagyont többször is megadóztatja, hiszen a vagyonelemek megszerzésekor jövedelemadó sújthatja, majd évente vagyonadó is
Hogyan működik a vagyonadó?
A vagyonadó alapja általában az adóalany teljes nettó vagyona, vagyis az eszközök (ingatlanok, értékpapírok, vállalkozások, készpénz stb.) értéke csökkentve a kötelezettségekkel (például a hitelekkel).
Egyszerűsített példa:
- nettó vagyon: 3 milliárd forint
- adómentes határ: 2 milliárd forint
- adókulcs: 1%
Ebben az esetben az adó alapja 1 milliárd forint, amely után évente 10 millió forintnyi vagyonadót kell fizetni.
A gyakorlatban azonban a rendszer ennél jóval összetettebb, hiszen nehéz meghatározni például egy családi vállalkozás, ingatlan vagy műtárgygyűjtemény valós piaci értékét.
A vagyonadó története
A vagyonadó nem új találmány, már a XIX. század végén több európai országban megjelent, a második világháborút követően pedig Nyugat-Európában széles körben alkalmazták. Az 1970-es és 1980-as években az OECD-országok többségében létezett valamilyen általános vagyonadó, azóta azonban fokozatosan háttérbe szorult.
Ennek több oka volt:
- a vagyon pontos felmérése rendkívül költséges,
- sok vagyon könnyen külföldre vihető,
- a magas jövedelműek adótervezéssel gyakran csökkentették adófizetési kötelezettségüket,
- a beszedett adóbevétel sok országban elmaradt a várakozásoktól.
Mára az OECD fejlett országainak döntő többsége megszüntette az általános vagyonadót.
Franciaország sokáig az egyik legismertebb vagyonadó-rendszert működtette. Az 1980-as években bevezetett ISF (Impôt de solidarité sur la fortune) a magas nettó vagyonú háztartásokat terhelte. A rendszer azonban egyre több kritikát kapott: jelentős adminisztrációval járt, átláthatatlan volt a céges üzletrészek értékelése, sok tehetős család más országba költözött, az állami bevételeket pedig nem növelte a kívánt mértékben. 2018-ban az általános vagyonadót nagyrészt megszüntették, helyette kizárólag a nagy értékű ingatlanokra vonatkozó adó maradt fenn.
Európai példák
Európában ma pusztán három országban működik olyan vagyonadó-struktúra, amely kiterjed a céges üzletrészekre is: Norvégia, Spanyolország és Svájc.
A norvég rendszer egyszerűsített értékeléssel és diszkonttal szisztematikusan alulértékeli a céges üzletrészeket, az adókulcs 1,1 százalék. Spanyolországban csak azokat a cégeket vonják be a struktúrába, amikben befektetési vagyont tartanak, az aktív vállalkozásokat nem. A módszer azonban folyamatosan vitára ad okot az országban.
Svájcban a vagyonadót a kantonok vetik ki, de a nem tőzsdei vállalatok értékelésére országszerte egységes, nyilvános módszertant alkalmaznak. Az értékelés a vállalat saját tőkéjét és nyereségtermelő képességét egyaránt figyelembe veszi, míg egyes speciális társaságokat – például holdingokat és ingatlancégeket – csak a saját tőkéjük alapján értékelnek. A rendszer egyik legnagyobb előnye az átláthatóság: az előre rögzített szabályoknak köszönhetően az adózók előre kiszámíthatják várható adóterhüket.
Vagyonadó Magyarországon
Magyarországon jelenleg nincs általános, éves vagyonadó. Korábban több alkalommal is felmerült a bevezetése. 2009-ben készült egy nagy értékű ingatlanokra vonatkozó vagyonadó-törvény, azonban annak jelentős részét később az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A magyar adórendszer ugyanakkor több olyan elemet tartalmaz, amely egyes vagyontárgyakat vagy vagyonszerzést adóztat:
- vagyonszerzési illeték;
- öröklési illeték (bizonyos esetekben);
- ajándékozási illeték;
- építményadó;
- telekadó.
Ezek azonban nem tekinthetők klasszikus vagyonadónak, mert nem a teljes nettó vagyon éves értékét terhelik.
Vagyonadó és befektetések
A vagyonadó különösen fontos kérdés a nagyobb megtakarítással rendelkező befektetők számára. Egy általános vagyonadó bevezetése csökkentheti a hosszú távú nettó hozamokat, és befolyásolhatja azt is, hogy a befektetők milyen eszközökben tartják vagyonukat, illetve mely országokban fektetnek be.
Éppen ezért a vagyonadó rendszeresen megjelenik a nemzetközi gazdaságpolitikai vitákban, különösen akkor, amikor egy ország költségvetési hiánya emelkedik, vagy nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek.
A díj mellett milyen tulajdonságok mentén különböztethetők meg a vagyonkezelési szolgáltatások? Olvassa el a témában készült cikkünket is!