A fix költség mértékére nincs közvetlen hatással a vállalat termelésének volumene, míg változó költség összértéke a termelési mennyiséggel együtt változik.
A fix költségek közé tartozik például a közmű szolgáltatások díja vagy az adminisztrációval foglalkozó munkaerő bére. Tehát az olyan kiadások, amelyek nem függ az előállított termékek mennyiségétől, hiszen ezeket attól függetlenül minden időszakban meg kell fizetnie a vállalatnak. Változó költség például az anyagköltség, ami viszont az előállított termékek mennyiségétől függ. Minél több terméket állít elő egy vállalat, annál több alapanyagra van szüksége, így annál nagyobb lesz az ebből származó költsége.
A fix és változó költség megkülönböztetése lényeges eleme a mikroökonómiában használatos termeléselméleti modellnek, amely szerint a vállalatok célja a profitmaximalizálás a költségek minimális szinten tartása mellett.
Termeléselmélet
A mikroökonómia termeléselméleti modellje azt vizsgálja, hogy adott számú termék gyártása esetén milyen fix és változó költségek merülnek fel. Fontos feltételezése, hogy a vállalati döntéshozók racionálisan gondolkodnak és éppen ezért igyekeznek minél nagyobb profitot elérni a termelés során. Vagyis a költségeiket úgy próbálják megtervezni, hogy az egy termékre jutó átlagos költség a legkisebb legyen.
A termeléselmélet úgynevezett költséggörbék segítségével értelmezi a kibocsátási szint és a költségek közötti kapcsolatot, amelyeket általában egységnyi kibocsátásra vetítve ábrázolják a költségeket. Az olyan költségek, mint a közmű díjak vagy az üzembérleti díj rövid távon gyakorlatilag minden kibocsátási szintnél ugyanakkorák, vagyis fixek. Ezzel szemben az anyagköltség a kibocsátás szintjével arányos változik, növekszik. A két költség összege adja meg az úgynevezett összköltséggörbét, ami teljes vállalati költséget reprezentálja az előállított termékek függvényében.
A vállalatok akkor termelnek hatékonyan, ha az egy termékre jutó költségeket a minimum tudják tartani. Ez alapján a vállalatnak egészen addig érdemes növelnie a termelését, amíg az addicionális termeléssel elért bevétel meg nem egyezik az addicionális kibocsátás költségével. A termeléselmélet modellje szerint mindig van egy olyan kibocsátási szint a vállalatok fix és változó költségeitől függően, ahol egy újabb legyártott termék még pont annyi bevételt hoz, mint amekkorával megnövelné a költségeket. Vagyis a fix költségek éppen ideálisan oszlanak el az összes termék között ezen a szinten. Viszont az ezen felül legyártott termékek már nagyobb költséggel járnak, mint amennyi bevétel származna belőlük. Ez a kibocsátási szint az úgynevezett határköltség segítségével határozható meg.
A modell egyszerűen írja le a vállalati tevékenységet, a termelésen kívül a többi vállalat által végezett gazdasági tevékenységet például figyelmen kívül hagyja.
Fix költség
A fix költségre nincsenek hatással a termelési és értékesítési volumenváltozások. Értéke rövid távon állandó és akkor is ki kéne fizetnie a vállalatnak, ha egyetlen terméket sem értékesítne. Fix költségnek tekinthetők például a termelési mennyiséghez nem köthető munkabérek és járulékok, üzembérleti díjak és közmű díjak. Előfordulhat, hogy a magasabb kibocsátási szint mellett magasabb áram számlája keletkezik a vállalatnak, ilyenkor változó költségként kell tekinteni rá.
A fix költségekhez szorosan kapcsolódó fogalom a méretgazdaságosság, ami gyakorlatilag az átlagos költségek csökkentését jelenti a termelés volumenének növelésével. A méretgazdaságosság magasabb hatékonyságot eredményez. Miután rövid távon a fix költségek változatlanok, ezért a kibocsátási szint, vagyis a gyártott termékek mennyiségének növelésével ezek a költségek több termék között oszthatók el.
Tételezzük fel, hogy egy termelő vállalatnak havi 100.000 forintot kell fizetnie a gyártósora bérléséért, függetlenül attól, hogy gyártott-e valamit vagy nem. Egy termék előállítása pedig 100 forintjába kerül a vállalatnak. Ha vállalat csak egy termékek gyártott abban a hónapban, akkor az egy termékre jutó költsége 100.100 forint volt. Az összes költséget annak az egy darab termék árbevételéből kellene fedeznie, amihez irreálisan magas árréssel kellene eladnia.
Ha viszont vállalat 100 terméket gyártott, akkor a fix költség megoszlik a termékek között, így az egy termékre jutó költségek értéke már csak 1.100 lesz. Az előző esethez képest így a vállalat nagyobb bevételt, profitot tud elérni ugyanazon árak mellett.
Változó költség
Egy vállalat változó költségei azok a költségek, amelyek a termelés vagy az értékesítés volumenének növelésével arányosan változnak. Változó költség az összes olyan kiadás, amely közvetlenül kapcsolódik a termeléshez és az értékesítéshez. Például ide tartozik az anyag- és a csomagolási költség.
A változó költségek tulajdonsága, hogy a kibocsátás egységnyi változásával a költségek is változnak. A változó költségeken belül megkülönböztethetők:
- Proporcionális költségek, amelyek a kibocsátás egységnyi változása után egy konstans értékkel változnak
- Progresszív költségek, amelyek a kibocsátás növekedésével növekvő ütemben nőnek, vagyis újabb és újabb kibocsátás növekedés azt eredményezi, hogy az egységre jutó költségek egyre magasabbak lesznek
- Degresszív költségek, amelyek a kibocsátás növekedésével egyre kisebb értéket vesznek fel egy új jószag esetén, így magasabb kibocsátás mellett az egységre jutó degresszív költségek alacsonyabbak
- Regresszív költségek, amelyek folyamatosan csökkenek a kibocsátás változásával
A fix és változó költség megkülönböztetésének a mikroökonómián kívül fontos szerepe van a vállalatgazdaságtanban és a számvitelben is. A fix és változó költségek felhasználhatók a fedezeti költségszámítás során. Ennek segítségével megkaphatjuk, hogy a termékek gyártása adott értékesítési ár mellett milyen termelési mennyiség felett térül meg.
Az önköltségek segítségével a vállalatok meghatározhatják az egyes termékre vagy termékcsoportokra fordított pénzösszeget. A költségek elemzése révén megtervezhetik az ideális termelési tényező felhasználást, kibocsátási szintet. Emellett az árképzés során is figyelembe vehetik, ezzel javítja az elérhető profitok nagyságát és a termelés jövedelmezőségét.