Vajon szabályozta már a NAV a kriptodevizákból származó nyereség adózását? Be kell ezt vallani itthon akkor is, ha például Revoluton keresztül vettem, és így a magyar adóhatóságnak igencsak kicsi lehet a rálátása az ügyletre (ha van egyáltalán), ráadásul a pénz be sem tette a lábát Magyarországra? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a cikk előző részében. Ebben a cikkben pedig segítségül hívtam Magyarország egyik legnagyobb adótanácsadó cégének az Andersennek vezető menedzserét, Arányi Attilát, aki körüljárta a felmerült dilemmákat és segít eligazodni az adózással kapcsolatos kérdésekben. A következőkben az ő válaszcikkét olvashatják:
A bitcoin és más kriptodevizák már kellőképpen hosszú ideje ismertek ahhoz, hogy átlássuk előnyeiket, hátrányaikat, szépségüket és veszélyeiket. Volatilitásuk miatt vonzó befektetések, bár meg kell hagyni, főleg akkor, ha az árfolyamuk felfelé megy és rövid idő alatt csinos summára lehet szert tenni az ilyen befektetésekkel.
A befektetők nagy része számára persze az sem utolsó szempont, hogy nem hagyományos befektetésekről van szó. Főleg abban az értelemben, hogy a legtöbb elérhető esetben a magyar adóhivatal nem rendelkezik közvetlen információval arról, hogy kinek vannak ilyen befektetései, mikor szállt be, vagy mikor adta el valaki a kriptodevizát. Egy szóval „láthatatlan”.
De hogy lehet láthatatlan valami, ha mégis látjuk? Vizsgáljuk meg ezt két, igen fontos szempontból.
Legyen az első szempontunk az, hogy mi történik, ha mégis láthatóvá válnak az ilyen befektetések? A másik szempontunk pedig az, hogy mikor válnak majd ezek láthatóvá?
Az első szempont kapcsán máris van egy rossz hírünk: adózási szempontból ezek a tranzakciók „láthatóak” és személyi jövedelemadó szempontból tiszta, hogy az ilyen befektetésekből származó jövedelem, ún. egyéb jövedelemnek minősül. Miért van ez? Azért, mert a kriptodevizák és azok piacai adózási szempontból, legalábbis Magyarországon, még mindig újdonságnak számítanak és a személyi jövedelemadó törvény nem úgy sorolja be ezeket a befektetéseket, mint például a tőzsdei értékpapír kereskedést, vagy a befektetési jegyek hozamait. Minden olyan jövedelem, ami nem külön kategorizált, mondhatni „ismeretlen” az adótörvény szempontjából, egyéb jövedelemnek számít.
Mi a hátránya ennek a látható, ámbár „ismeretlen” kategóriának? Az, hogy az e kategóriába tartozó jövedelem adóterhelése magasabb. Az szja-t és a szociális hozzájárulási adót is tartalmazó tényleges adóterhelése eléri 2021-ben a 26,5%-ot. Ezzel szemben például a tőzsdei értékpapír kereskedésből származó hozamokat terhelő adó 15%. Még nagyobb a hátrány, ha azt is hozzávesszük, hogy az egyéb jövedelemnél a nyereség adóköteles, de a veszteség nem beszámítható a nyereségbe, sem adóéven belül, sem pedig adóévek között! Emiatt előfordulhat, hogy ha valaki először nagyot bukik a bitcoinon, mondjuk 50%-os mínuszban száll ki, majd később újra beszáll és 50%-os pluszt ér el, adózási szempontból nem nullán áll, hanem az 50%-os hozamra a fenti adókulcsokkal kellene adót fizetnie!
Ráadásul az adófizetés nem ér rá az adóbevallási határidőig (a következő év május 20-a), hanem negyedéves szinten kellene adóelőleget fizetni.
Jó, jó. De kit érdekelnek ezek a szempontok, ha nem tudnak elkapni. Lehetne kétszer ennyi is vagy fele ennyi is az adó, akkor sem fizeti meg senki, mert „láthatatlan” és nem is válik láthatóvá. Nézzük meg, hát a másik szempontunkat: mikor válnak majd e jövedelmek láthatóvá az adóhatóság számára?
Második rossz hír: az idő azok ellen dolgozik, akik nem fizetnek adót!
Nézzünk bele picit a részletekbe. Mi a lényeg ebből a szempontból? Az elévülési idő. Magyarországon ez 5 év, de nem a jövedelem megszerzésétől, hanem a bevallás évének utolsó napjától. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha 2021-ben nyereséggel adok el bitcoint, azt 2022. május 20-áig kell bevallanom. Az elévülés ötéves időszaka tehát 2022. december 31-én indul csak, és nem ér véget 2027. december 31-e éjfélig. Csak 2028. január 1-jén lehet fellélegezni a szilveszteri koccintás közepette, a himnusz alatt. 2028-ban!!!
Szóval ez több mint 5 év! Nézzük meg merre ment a világ az elmúlt 5-6 évben. Ki hitte volna például, hogy megszűnik a svájci banktitok? Ki hitte volna, hogy nem marad olyan ország, ideértve számos offshore lokációt, amely kimaradna a nemzetközi pénzügyi információcseréből. Ki hitte volna, hogy külföldi adatbázisok alapján a magyar adóhivatal magyar adózóknál kopogtat, hogy az USA-ban kapott osztalékok után nem fizették be az adót? Ki hitte volna, hogy az ír adóhatóság átadott adatbázisa alapján több száz magyar adózótól követelik Airbnb-s jövedelmek után az adót? Ki hitte volna, hogy az adóhivatal számára elérhető adatok mennyisége havi egy terrabájttal növekszik? Ki hitte volna 5 évvel ezelőtt, hogy az összes kiállított számlát azonos időben látja az adóhivatal?
Egyértelmű, hogy merre megy a világ. A magyar adóhivatalnak van majdnem 6 éve arra, hogy a megfelelő információk birtokába jusson és elérje azokat, akik úgy gondolták, a kriptodeviza nyereség láthatatlan. Nem az a kérdés, hogy ma láthatatlan, hanem az, hogy meddig lesz az. 2-3 évig? Az kevés, visszamenőleg behajtható lesz az adó. De nemcsak az adó, hanem a késedelmi kamatok, mulasztási bírság és az 50%-os adóbírság is.
Tekintsünk ki az Egyesült Királyságba egy pillanatra. A pénzmosás elleni szabályozás keretében kötelezővé tették a kriptodevizákkal kereskedőknek, hogy rendelkezzenek az ottani pénzügyi felügyeletnél regisztrációval. Ez most folyamatban van. Innen pedig becsatornázni ezeket az adatokat a nemzetközi információcserébe csak politikai akarat kérdése. Ez a folyamat végig söpörhet a világon. A regisztrációs listán sok más cég mellett ott van a Revolut is.
Tehát valójában nem az a kérdés, hogy elkapják-e emberünket, hanem az, hogy mikor. Az adóhivatalnak van ideje, és az idő nekik dolgozik, az óra pedig ketyeg. Mindenki eldöntheti, hogy bevallja-e és megfizeti az adót a „láthatatlan” jövedelmekre, és nyugodtan alszik, vagy pedig – hasonlóan a Kapj el, ha tudsz című filmben Leonardo DiCaprio által alakított Frank William Abagnale esetéhez – álmában hallja az óra ketyegését és egy nap talán arra ébred, hogy az idő lejárt és csörög az óra…