Az uránhatalmak bő egy évtizeddel Fukushima után nyeregbe kerültek


Adott egy nyersanyagpiac, ahol két ország és lényegében két cég kontrollálja a globális kitermelés 58 százalékát, míg a nyersanyag árváltozására szinte teljesen érzéketlen a világ fogyasztása. Mi következik ebből? Az, ha kereslet erőteljes növekedést mutat, akkor a monopolhelyzetben lévő termelők rövid és középtávon oda teszik az árat, ahova nem sajnálják.

Ezzel a karakterisztikával írható le az urán piaca, ahol Kazahsztán és Kanada, a Kazatomprom és a Cameco a két domináns szereplő és ahol a teljes dúsítási folyamaton átesett urán ára megawattóránként csupán 6 euró a jelenleg 100 euró közelében lévő villamosenergia-árhoz képest.

A bejegyzés a Tele Energiával sorozat része.

Az olaj piacán az OPEC+ (OPEC-országok és Oroszország) helyzete hasonlóan meghatározó. Van azonban egy nagyon fontos különbség. Ha a szaúdiak csökkentik termelést és az olaj ára 10-20 dollárt ugrik, akkor Joe Biden sikítófrászt kap a tengerentúlon és azonnal politikai nyomás alá helyezi az OPEC-országokat, míg az autótulajdonosok a szívükhöz kapnak és elkezdenek kevesebbet használni a járműveiket.

Tehát a magas ár fogyasztáscsökkentést indukál, ami az árak csökkenése felé hat. Ezzel szemben, ha a képzeletbeli “UPEC” manipulál és az urán ára a duplájára ugrik, az nem érdekel senkit, nem fáj senkinek, nincs is hírértéke, mivel szinte elhanyagolható mértékben emelkedik meg az atomenergia termelési költsége. Az áram ára ráadásul meg se ugrik ennek hatására, mivel az atomerőművek nem ármeghatározók. Csupán az atomerőművek profitja szűkül. Ami pedig még fontosabb, hogy a „sárga pogácsa” árának megugrása szemmel alig látható módon drágítja meg a tervezett atomerőmű-projekteket, mivel azok a nukláris üzemanyag “megszelídítésére” és villamosenergiára konvertálásra alkalmas monstrum építési és finanszírozási költsége miatt kerülnek nagyon sokba. 

Az uránkitermelők a fukushimai katasztrófát követő 10 éves szenvedés után újra kontrollpozícióba kerültek. Az elmúlt évtizedben részben a feleslegessé váló japán készletek, részben pedig a kormányzatok atomtól való elfordulásával összefüggő leromlott kilátások miatt az urán ára bezuhant. Ez azonban már a múlt… A készletek jelentősen lecsökkentek, mivel mind a kazahok, mind a kanadaiak éveken keresztül visszafogták kitermelésüket, az atomenergia pedig újból fókuszba került. Mindezek hatására az urán ára két év alatt több mint duplájára emelkedett.

Az elmúlt hetekben több cikkben is bemutattuk, hogy az energiaátmenet, a klímavédelmi törekvések nem valósulhatnak meg az atomenergia kiemelt szerepe nélkül. A kormányok ezt felismerték és jelentősen nőtt a tervezett atomerőépítések, élettartamhosszabbítások száma. Ha minden a terv szerint halad, akkor 2040-re duplázni kell a globális uránkitermelést.

A szerző, Szőcs Gábor a HOLD Orion Befektetési Alap portfóliókezelője. 17 éve követi az energia- és részvénypiacokat. Az Orion Alap egyik stratégiai célja, hogy globális palettáról válogatott alulértékelt energia-, közmű- és nyersanyagpiaci részvénybefektetésekkel növelje az alap hozamát.

Tele Energiával