Két tudós sakktáblákon bizonyította, hogy a nők kevésbé hajlamosak a tisztességtelenségre és a korrupt viselkedésre.
Az 1990-es évektől kezdve látványosan növekedett a nők térnyerése a vállalatok és a közszféra vezető pozícióiban. Ahogy egyre magasabbra kerültek a munkaerőpiaci hierarchiában, a nemek és korrupció közötti kapcsolat vizsgálata is egyre nagyobb figyelmet kapott.
A legtöbb tanulmány negatív korrelációt mutat ki a női vezetők és korrupciós gyakorlatok között. Tehát ha az előrejutás bizonyos mértékű tisztességtelen gyakorlatot igényel, akkor a korrupcióra való alacsonyabb hajlam részben magyarázhatja, miért kisebb a női vezetők aránya a rendkívül versengő, férfiak által dominált területeken.
Ugyanakkor a korrupcióra való hajlam nem elégséges magyarázat, a szakirodalom szerint általánosságban a nők kevésbé kapzsik, ritkább a tisztességtelen viselkedés részükről és szabálykövetőbbek, mint férfi társaik.
Két tudós, David Smerdon és Maryam Dilmaghani, tavaly közzétett kutatásukban az elit sakkversenyek játszmáit hívták segítségül, hogy igazolják a fent leírtakat.
Tisztességtelenség a sakktáblán
Az elit sakkjátszmákban a játszmák majdnem fele döntetlennel végződik, nagymesterek között közel a játszmák háromnegyede. Patthelyzetek és kényszerű döntetlenek, habár előfordulhatnak, az elit játszmákban csak a döntetlenek kis hányadát teszik ki, a döntetlenek döntő többsége megegyezés alapján történik.
Ha a két nagymester úgy ítéli meg, hogy pozíciójukból nem lehet többet kihozni, megegyezhetnek döntetlenben a játszma bármely szakaszában. Tapasztalt és magasszintű játékosok akár szándékosan is előidézhetnek döntetlent, egy korábbi döntetlen játszma megismétlésével, vagy olyan megnyitás választásával, ami sokszor vezet döntetlenhez.
Amennyiben két nagymesternek megfelelő a döntetlen eredmény, azaz elégséges számukra a döntetlenért kapott pont, akkor egyikük sem akarja lefárasztani magát és titkon megegyeznek döntetlenben már a játszma előtt.
Természetesen ez sportszerűtlen viselkedés és csalás. Bizonyítani, hogy a döntetlen előre megbeszélt volt-e, gyakorlatilag lehetetlen, maximum a játékosok esetleges beismerésére lehet hagyatkozni.
A leghíresebb eset talán Bobby Fischer, amerikai sakkvilágbajnok vádja volt, miszerint a szovjet sakkozók a hazai bajnokságon manipulálták a döntetleneket azért, hogy Borisz Spasszkij kipihenten érkezzen a világbajnoki döntőbe: Fischer szerint így Spasszkij jobban felkészülhetett a következő mérkőzésekre.
A nemzetközi sakkszövetségek új szabályok bevezetésével igyekeznek a szándékos döntetleneket kiszűrni, például 30 lépés előtt nem lehet döntetlenben kiegyezni, vagy versenybíró felülbírálhatja a megegyezéses döntetlent, de akár a pontrendszert is átalakítva jóval nagyobb pontszámot adnak a győztesnek, mint a döntetlen esetén kapott pont.
A nőknél sokkal kevesebb a döntetlen
2000 és 2020 közötti klasszikus elit sakkjátszmákat különböző statisztikai módszerekkel megvizsgálva arra jutottak, hogy a több mint 150.000 vizsgált mérkőzés erős bizonyítékokat mutat a nemek közötti eltérésekben a megállapodott döntetlenek valószínűségében.
Az a megállapítás, hogy női-női és vegyes játszmák esetén sokkal kevésbé valószínű, hogy döntetlennel zárul a mérkőzés, ha mégis megtörténik, akkor a lépések száma lényegesen magasabb, mint a férfi-férfi döntetlenek esetében. A leginkább gyanúra okot adó, rövid lépésszámú megállapodott döntetlenek alacsonyabb előfordulásának oka lehet, a női játékosok alacsonyabb szabálysértési hajlandósága, ami összhangban van a korábban bemutatott magasabb szabálykövetési viselkedésükkel és alacsonyabb korrupciós hajlamukkal.
A hipotézisüket igazolandó, a szerzők online kutatással bizonyították, hogy a férfiak túlnyomóan képviseltették magukat a bevallott, vagy meggyanúsított megállapodott döntetlen mérkőzések esetében (30 dokumentált esetből csak 1 esetben szerepelt női versenyző). Jennifer Shahade kétszeres amerikai női bajnok szerint a női játékosok versenysakkhoz való hozzáállását az alakítja, hogy bizonyítani akarnak a férfi játékosok előtt.
Ez a bizonyítási vágy valószínűleg hozzájárul a nők alacsonyabb döntetlenmegállapodási hajlandóságához.
A kutatás társadalmi olvasata lényeges, mert ha a női vezetők egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a munkaerőpiacon, akkor elképzelhető, hogy visszaszorul a korrupció és egy szabálykövetőbb vállalati kultúra alakul ki.